Volt a világon egy szegény embernek egy nagyon szép leánya és egy
tehene. A leány egyszer a tehenet elhajtotta az erdő szélére legelni;
azonban elaludt s mikor fölébredt, a tehén már nem volt ott. A leány
nagyon megijedt és elindult az erdőbe a tehenet keresni.
Bolyongott ide s tova, egész míg csak rá nem esteledett; ekkor egy
házhoz ért, amelynek kapuja nyitva volt és azon bement.
Egész a házba ment és egyik szobából a másikba nyitott anélkül, hogy
valakivel találkozott volna. Igy szobából szobába menve, eljutott a
tizenkettedik szoba ajtajáig, de amint ebbe be akart nyitni, az egész
ház sötét lett, úgy, hogy nem láthatott semmit.
Kevés idő mulva egyes szókat hallott:
– Mosogass… főzz… teríts!
Azután sürgést-forgást, tányérzörgést; de semmit sem látott. Egyszer a
szobába jött két Szőrös kéz, csupán kéz, más semmi sem volt látható. Ez
a két kéz elkezdett teríteni és igen-igen sokat terített. Azután hordtak
fel az asztalra különbnél-különb ételeket, de mind csak a Szőrös kezek.
Mikor minden az asztalon volt, hát még rettenetes sok Szőrös kéz jött be
és az asztalnál helyet foglalt. A leányt a legelső helyre ültették.
Mikor vége volt az evésnek, a Szőrös kezek mind a leányra rohantak és
elkezdték ütni; lefektették a földre s ott verték. Mikor már jól
eldöngették, letették az ágyra és otthagyták, mire a leány elaludt.
Reggel amint fölébredt, hát a legpompásabb szobában látta magát; minden
nagyon gyönyörű volt. Egyszer bejön egy szobaleány s megszólítja:
– Nagyságos kisasszony, parancsol-e valamit?
Ő szabadkozott, hogy ő csak szegény leány, de nem ért semmit, a szolgáló
szép ruhát hozott s felöltöztette. Majd gróffiú jött be s kérte meg a
leányt feleségül, háladatosságból, mivel az egész ház el volt átkozva s
ő váltotta meg.
A leány hozzáment, az emberek visszanyerték előbbi alakjokat.
Megtörtént a lakodalom s boldogságban éltek.
(Ipolyi A. gyüjteményében 518. sz.)