Volt egy faluban egy gazdag házaspár, nem volt gyermekök, nagyon
kívántak magoknak egy gyermeket, annyira, hogy az asszony ily szavakra
fakadt egykor:
– Óh, bárcsak már fiam, vagy leányom, vagy ha nem, akárminő csúcsó-mászó
állatgyermekem volna!
Nemsokára szült egy kigyót, ki az ő nagy csodálkozására beszélni is
tudott. Nagyon szerette az anya kígyógyermekét, kit is Kígyó Jancsinak
nevezett az egész falu.
Kígyó Jancsi tizenöt éves lett, felmászott egy nagy diófára s ott
fütyürészett; kérdi őt édesanyja:
– Kígyó Jancsi fiam, miért fütyürészel?
– Én – úgymond – házasodni akarok!
– És kit akarsz, fiam?
– A szomszédasszony lányát, Örzsikét. Hát menj, anyám, kérd meg
menyednek!
Ment az anya, odaadták Örzsikét. Amint a gyűrűváltásnak kellett volna
lenni, tudniillik nagy ebéd volt, mindnyájan leültek az asztalhoz. Kígyó
Jancsi az asztal alá bujt és Örzsikének az ölébe tette a fejét, de ez
jól megütötte a kanállal és elrugta magától.
Midőn már a menyegző is meg lett volna, lefeküdt Kígyó Jancsi a
menyasszonyához és úgy megcsípte, hogy ez nagyot halt.
Másnap reggel korán fütyürészett Kígyó Jancsi; kérdi anyja:
– Mit fütyürészel?
– Én – úgymond – házasodni akarok.
– És kit?
– A bírónak a leányát.
Elment az anyja megkérni bíró Julist, meg is kapta.
Jancsi, amint az asztalnál ennének, Julis ölébe tette a fejét, de Julis
jól megütötte kanállal a fejét és elrugta; másnap halva feküdt bíró
Julis Jancsi mellett!
Jancsi megint fütyürészelt.
– Ugyan mit fütyürészel, Jancsi?
– Én – mond – házasodni akarok! A legszebb leányt akarom a faluban!
– Ugyan ki adna most neked feleséget, mikor kettőt megöltél már?
– Kérje meg anyám a legszebb lányt, mert ha nem, hát agyoncsapom!
Elment az anyja megkérni a falu legszebb leányát; a leány szülői nagyon
ellenkeztek; de Mariska azt mondta, hogy elmegy Kígyó Jancsihoz.
Megvolt a gyűrűváltás, az ebéd alatt Kígyó Jancsi az asztal alá bujt és
Mariskának az ölébe tette a fejét, ez pedig egy kanállal neki adott
enni, a másikkal maga tett a szájába és szépen megsimogatá; este Kígyó
Jancsihoz feküdt; reggel felkelt anyósának nagy örömére.
Úgy éltek ők hét hónapig, egyszer kérdi anyósa a menyét:
– Ugyan, Mariska, te olyan szép vagy, hogy szeretheted ezt az én kígyó
fiamat?
– Ah, – mond a menyecske – hogyne szeretném, mikor ő csak nappal ily
csúf állat, éjjelre pedig mindig gyönyörűséges ember; ekkor a kígyó
bőrét a feje alá teszi és reggel ismét belemegy.
Csodálkozott az anya azon, amit hallott.
– Tudod mit, Mariska, holnap befütöm a kemenczét és te lassan kihúzod a
feje alól a bőrt, mikor ő aludni fog és én elégetem, ő pedig nappal is
oly szép lesz, mint éjjel.
Úgy is tettek. Amint Jancsi reggel felkel, hát a kígyóbőr nincs a feje
alatt, akkor azt mondá:
– Átkozott légy Mariska ezért a tettedért! Most sem éjjelre, sem
nappalra nem lesz szép férjed!
Most ujját egy gombostűvel megszúrta s a vért fehér ingébe törülte és
azt mondá:
– Ez a vérfolt addig marad az ingben, még csak te ki nem mosod!
Ekkor háromszor megölelte Mariskát, mindjárt három vasabronccsal volt
körülabroncsolva.
– Ez – úgymond – addig le nem ugrik rólad, míg én ismét háromszor meg
nem csókollak!
Ezzel eltűnt, Mariska sírt és Mariska elindult férjét keresni.
Ment, mendegélt, elért egy kis házacskát, ott lakott a Nap, bent egy
öreg anyóka ült.
– Óh, mondd, édes leányom, hogy jöttél ide, mikor erre még a madár sem
száll?
Mariska nagy bizodalommal elbeszélt mindent az öreg anyókának.
– Várd be – mond az öreg – a fiamat, talán az fog valamit a férjedről
tudni.
Hazajött a Nap, de nem tudott semmit Mariska férjéről:
– Talán – úgy mond – a Hold fog tudni felőle!
– Itt van az aranyguzsaly – mond az öreg anyóka – ezzel segíthetsz
magadon!
Elment a Holdhoz, ott kapott egy aranyorsót és aranylent, ezek a Szélhez
utasították. Hazajött a Szél, Mariska kérdi, nem tudna-e valamit az ő
férjéről?
– De tudok, éppen most ott fújtam, lakodalmat tart egy
herczegasszonnyal.
Odament Mariska és szolgálónak kínálkozott; mivel sok volt a dolog,
befogadták.
Egyszer kiült a ház elébe és ott fonyt, látván ezt a herczegasszony,
kérdezte tőle, mi az ára az aranyguzsalynak, orsónak és lennek? ő
megszeretné venni.
– Mind odaadom, – mond Mariska – ha három éjjel hágy a férjével egy
szobában aludni!
A herczegasszony egy kissé gondolkozott s majd a guzsalyra, majd az
aranyra nézett, azután mondá magában:
– Várj, majd megcsallak! – és megengedé neki.
Éjjel eleget rángatá Mariska Kígyó Jancsit:
– Ébredj fel, kincsem, csókolj meg, fáj az abroncs rajtam!
De Jancsi nem ébredt fel, mert álomitalt kapott.
Másnap mosták a cselédek a fehérruhát, közötte volt az ing, melyben a
vérpecsét volt, melyet ki nem moshattak. Meglátta ezt Mariska, azt
mondta:
– Majd kimosom én!
És csakugyan, egyszer megdörgölte, kiment belőle a folt.
Nagy csodálkozással bevitte a herczegasszony az inget Kígyó Jancsinak
megmutatni.
– Nézd, fiam, – úgymond – ebből az ingből sehogyan sem lehetett a vért
kimosni és egy csodálatos asszony kimosta!
– Hol van az az asszony? – mond Kígyó Jancsi – akarom látni!
Ekkor elbeszélt a herczegasszony mindent, hogy akar vele egy szobában
aludni.
– No, – mond Kígyó Jancsi – hagyjátok őt még ezen a két éjszakán a
szobámban aludni!
Ismét ott hált, de este Jancsi álomitalt ivott, tehát nem ébredt fel;
másnap észrevette Jancsi, hogy miért aludt az éjjel és az italt nem itta
ki.
Éjjel, amint bejött Mariska, Jancsi felugrott az ágyból, megölelte és
háromszor megcsókolta; újra nagy lakodalmat tartottak és ha meg nem
haltak, most is élnek; a herczegné pedig kárpótlásul az aranyguzsalyt,
orsót, lent és motollát kapta.
(Ipolyi A. gyüjteményében 39. sz. Hont v. megye.)