Egyszer volt, hol nem volt egy gazdag kereskedő, annak volt három
leánya, a kereskedő elment hajókkal a tengeren túl más világrészekre
drágaságokat hozni s a hajókat megterhelte és visszafelé indult; azonban
a tengeren nagy szélvész támadt, a hajót darabokra törte, a kereskedő is
csak egy kis csónakon, életveszedelem közt érhette el a partot s
mindenét elvesztve, búsan tért haza s a legnagyobb szegénységben
tengődött, midőn egyszer meghallotta, hogy idegen hajó kötött ki a
tengerparton s az egész országban kihírdették, hogy akinek kárja van,
jelenjen meg ott. A kereskedő is felkészült, reménylve, hogy amit
elvesztett, feltalálja, leányait rendre megkérdezte, hogy mit hozzon
nekik?
A két nagyobb leánya arra kérte atyját, hogy nekik drága czipőt,
selyemruhát hozzon és más egyéb drágaságokat, a kisebbik, kinek a neve
Szépike volt, csak három szép rózsát kért atyjától. Elindult a kereskedő
s megnézte az idegen hajót, de nem az övé volt, búsan ment tehát ismét
hazafelé s útjában egy pusztán elesteledett; látott egy szép kastélyt
nem messze maga előtt, bement oda, de sehol senkit nem látott a nagy
kastélyban s ezen szerfelett csodálkozott. Bement egy szobába, itt
megállapodott s terített asztal mellé ült, de maga meg nem foghatta,
hogy hol van és ki terített neki asztalt, mert senkit, egy lelket sem
látott.
Jóllakott s a felvetett ágyra lefeküdt, s midőn felnyitotta szemét, már
akkor meleg fölöstököm volt asztalára téve, hirtelen felöltözött s
jóízűen falatozott, azután elhatározta magában, hogy felkeresi a
szállásadót.
Feljárt minden szobát, sehol senkit nem talált, kiment a nagykertbe, itt
sem talált senkit, megállapodott egy rózsabokor mellett s így szólott:
– Ha már a többinek nem vihetek semmit, legalább Szépikémnek viszek
három szép rózsát!
S midőn le akarta szakajtani, a rózsabokorból kiugrott egy undok fenevad
s rákiáltott:
– Te háládatlan ember, nem elég, hogy szállást, ételt adtam, még ettől
is meg akarsz fosztani?!
A kereskedő elbeszélte, hogy leányai legszebbikének akarta kívánságát
teljesíteni, hogy ő igen szegény, kárvallott ember.
A fenevad leszakajtott három rózsát, átadta a kereskedőnek s azt mondta:
– Legyen kívánságod, hanem három nap mulva itt kell lenni szép
leányodnak, vagy pedig az életedet veszem el!
A kereskedő nagy gondokba merült s még szomorubb képpel ment haza,
elmondta leányainak, hogy nem az ő hajóját hozták ki! Szépikének átadta
a rózsát, nyakába borult, keservesen sírt s megmondta neki, hogyan
szerezte a három rózsát!
Szépike megnyugodott, vígasztalá atyját és harmadnapra ott volt az
elátkozott kastélyban.
Atyja s testvérei szomorkodtak, hogy miként fog ő elélni azzal a
fenevaddal? Szépikével a fenevad igen jól bánt, mindenütt vele volt s
mindenben kedvét kereste. Szépike nagyon szerette a könyveket olvasni,
ezt jól tudta a fenevad, ezért egy szobába utasította őt a fenevad.
Midőn bement, mindjárt megpillantotta a felírást:
»Ez Szépike szobája!«
S gondolkozott, miként tudhatja a fenevad az ő nevét? Szépike nagyon jól
feltalálta magát a fenevaddal.
Egyszer azt mondta neki Szépike: Szeretne hazamenni, meglátogatni
szüleit és testvéreit.
A fenevad tanácsot adott neki, hogy tegye gyűrűjét egy pohár alá este
mikor lefekszik s képzelje, hogy otthon van s azonnal otthon leli magát,
de három nap mulva ismét visszajöjjön, ha atyja élete kedves előtte.
Szépike úgy tett s azonnal otthon termett s dicsekedett, mily jó dolga
van neki a fenevadnál. Két nénje megirígyelte jó dolgát s elhatározták
magokban, hogy ha még egyszer hazajön, elzárják, hogy vissza ne mehessen
s a fenevad kívánatára közülök megy el valaki. Úgy is tettek: Szépikét
három nap fogva tartották.
Mikor Szépike kiszabadulhatott, azonnal visszasietett, de a kastély
puszta volt, sehol senkit sem látott, összeszaladgálta a nagy tágas
kertet s ott látta egy posványos árokban haldokolni a fenevadat;
síránkozott felette s kérte, hogy ébredne föl: hozzámegy feleségül.
Mikor ezt a szót kimondta, az egész kastély megnépesedett, nagy
örömrivalgás, muzsikaszó hallatszott a várban, de ő nem hallgatott
semmire s mellé állott egy Tündér s a fenevad gyönyörű királyfivá
változott.
A Tündér a fenevadat azért átkozta el, hogy őt megcsalta s mindaddig
abban a csúnya bőrben kellett maradnia, míg egy szép leány jószántából
hozzá nem megy feleségül.
Ekkor nagy lakodalmat csaptak, elhozatta Szépike atyját s testvéreit.
A Tündér azt veté a két nénjének a szemére, hogy ők rosszat akartak
véghezvinni testvérökkel, azért lakoljanak, halljanak meg!
A kereskedő azután a kastélyban maradt s boldogul élt gyermeke mellett;
ők is boldogul élnének ma is, ha meg nem haltak volna.
(Ipolyi A. gyüjteményében 4. sz. Csolosz Pál gyüjt. Sziget.)