28. Az itélő róka, a hálátlan ember és a csalfa kígyó.

Egyszer egy ember leemelte a követ a kígyóról, a kígyó meg akarta ölni

az embert. Könyörgött az ember, hogy eressze el; de a kígyó bírótól

akarta az igazságot megnyerni.

Lóhoz mentek először, a ló azt mondta:

– Az ember hálátlan.

Az ökör hasonlóképen beszélt.

Végre elmentek a rókához, kinek az ember tyúklevest igért. Kérdezte a

róka, hogy volt a dolog? Meghallván pedig, hogy az ember leemelte a

követ a kígyóról, azt kérdezte:

– Hogy feküdt a kígyó a kő alatt?

A kígyó elmondta, de a róka természetben kivánta látni a dolgot. A kígyó

odafeküdt. A követ rátették, kérdezte a róka:

– Igy volt?!

Ráfelelték:

– Igy!

– Ha így volt, maradjon így! – mondotta a róka. A kígyó tehát tehetetlen

lett.

Akkor a róka az embertől kérte a jutalmát. Az ember hazavezette s tyúkot

akart vágatni; de a felesége felbosszankodván, egy darab fával letörte a

derekát.

(Ipolyi A. gyüjteményében 557. sz. Szluha Ágoston gyüjt. Szeged.)

Ipolyi Arnold népmesegyüjteménye; Magyar népköltési gyüjtemény 13. kötet · 第 52 / 236 题