Egyszer egy ember leemelte a követ a kígyóról, a kígyó meg akarta ölni
az embert. Könyörgött az ember, hogy eressze el; de a kígyó bírótól
akarta az igazságot megnyerni.
Lóhoz mentek először, a ló azt mondta:
– Az ember hálátlan.
Az ökör hasonlóképen beszélt.
Végre elmentek a rókához, kinek az ember tyúklevest igért. Kérdezte a
róka, hogy volt a dolog? Meghallván pedig, hogy az ember leemelte a
követ a kígyóról, azt kérdezte:
– Hogy feküdt a kígyó a kő alatt?
A kígyó elmondta, de a róka természetben kivánta látni a dolgot. A kígyó
odafeküdt. A követ rátették, kérdezte a róka:
– Igy volt?!
Ráfelelték:
– Igy!
– Ha így volt, maradjon így! – mondotta a róka. A kígyó tehát tehetetlen
lett.
Akkor a róka az embertől kérte a jutalmát. Az ember hazavezette s tyúkot
akart vágatni; de a felesége felbosszankodván, egy darab fával letörte a
derekát.
(Ipolyi A. gyüjteményében 557. sz. Szluha Ágoston gyüjt. Szeged.)