Volt egy király, volt neki három fija; mind a három a világba akart
menni.
Először elment a legöregebb, de három év után sem jött vissza. A második
utána ment, azután meg a harmadik fiú ment el.
Az apa álmában látta, hogy két cseresnyefa egészen le volt törve, míg a
harmadikon cseresnye függött; összehivatta a jósokat, kik azt mondták,
hogy ez az álom a fijaira a legjobb jelenés, mert ha nyomorban voltak
is, ismét szerencsések lesznek.
Az utolsó királyfi, amint vándorolt, két embert látott maga előtt, ezek
testvérei voltak. Az egyik elbeszélé, hogy mióta jár-kel már a világban,
hogy a zsiványok megtámadták s alig tudott tőlük szabadulni.
Mikor elbeszélte élete történetét, letelepedének s az öregebb egy
hangyafészket akart eltiporni, de a fiatalabb nem engedé, ezért a
hangyák, ha veszedelembe jut, segítségöket igérték.
Tovább menve, méhkasokat láttak, a fiúk meg akarták gyujtani s a mézet
elvenni, a fiatal fiú megvédi őket, ezért segítségöket igérik a
szükségben. Igy tesznek a megmentett madarak is.
Amint mentek, mendegéltek, egyszer csak eltévedtek, felmentek egy fára s
láttak messziről világot; odamentek, az egy vár volt; mikor az első
szobába bejöttek, egy Őszember feküdt az ágyban, az intett nekik, hogy
tovább menjenek.
Mentek a másik szobába, hol három Törpe szolgált nekik.
Ezután el akartak menni, de az Őszember nem eresztette el őket s egy
aranytáblát mutatott nekik, melyre fel volt írva, hogy mindenki, ki a
várban elhál, másnap a fűben elhintett becses gyöngyöt kell neki
összeszedni, máskép kővé vál.
Az öregebb testvér nem bírta s a nap utolsó sugaránál kővé vált; erre az
Öregember elszomorodott. A középsővel is így történt.
A harmadik már az állatokat hívta segítségül, a hangyák összeszedték
neki a gyöngyöket, erre az elátkozott Öregember vidám lett.
Egy másik táblához vezeté, melyen az volt írva, hogy egy gyémántkulcsot
az est utolsó sugaráig fel kell neki találni. Itt meg a madarak
segítettek neki, elhozták a kulcsot. A harmadik feltétel az volt, hogy
oly követ keressen, mely ember volt, de lopott s ezért vált kővé. Itt a
méhek segítették ki; megvolt a váltás. A Törpékből, kövekből emberek
lettek. Megszabadult az Őszember is, aki király volt, de zöld leveseket
főző Boszorkányfelesége – mert szólt – leányostul elátkozta, míg a három
feltétel nem teljesül.
(Ipolyi A. gyüjt. 30. sz. Saját gyüjtése, Ipolyság.)