Volt egy szegény ember, oly szegény volt, hogy egyetlen fiát csak egy
garassal küldé a világba.
A fiú ment, mendegélt, előtalált egy koldust, kinek csak egy szeme volt
és ez volt az Isten; kérdé tőle, hogy hova megy? A koldus alamizsnát
kért tőle, a fiú megosztotta vele a garast s megkérdezte tőle: melyik
úton keresse ő a boldogságát? A koldus azt mondta:
– A Fekete-tengeren túl lakik egy gyönyörűséges aranyhajú leány. Nagy
erdőben van a vára, amelyiknek az egyik kapuja fekete, a másik fehér. A
fekete ajtó nagyobb pompát mutat, mint a fehér, de azért te csak a
fehéren húzd meg a csöngetyűt és az aranyhajú királyleány fogja azt
kinyitni.
Miután ezt háladatosságból megmondotta a pásztorfiúnak az egyszemű
koldus, azután ki-ki más úton ment.
Sokáig ment a fiú a Fekete-tengeren, elérte a nagy erdőt és a gyönyörű
várat, melyen a fehér és fekete kapu volt.
Sokáig állott a fiú a fekete ajtó előtt; de mégis azután a fehérnek ment
és becsengetett, a szép aranyhajú pedig kinyitotta az ajtót.
Kérdi tőle a fiú:
– Nem kell-e neki pásztor? minek a szép aranyhajú leány nagyon megörült
s megfogadta.
Örömmel hajtotta a fiú a nagy csordát, ment utánok messzire, míg egy
gyönyörűséges kerthez értek, melyben aranyalmák és aranycseresznyék
teremtek.
Volt a kertben egy szép vár, melyben hatalmas Óriások laktak.
A pásztorgyermek meg mindig csak azt nézte, hogy miként lophatna az
aranyalmákból és cseresznyékből? Felmászott egy fára, honnan meglátta,
hogy egy Öregember közeledik felé; megismerte, hogy ez az egyszemű
koldus. Mikor közel volt hozzá, vesszőt adott a pásztornak s azt mondá:
– Én meg akarlak jutalmazni nagy vitézséggel! ezzel a vesszővel meg
fogod győzni a három hatalmas Óriást!
Ezzel eltűnt az öreg koldus, a gyermek pedig úntig lakott az
aranycseresznyével. Azonban a három Óriás odajött a fa alá és felnéztek:
– Nézd, nézd, – azt mondja az egyik közülök – nézd, milyen bogárka
mászik itten a fán; tépjük agyon a hitvány férget!
A pásztorfiú pedig háromszor megsujtotta az Óriást, amelyik legközelebb
volt s legott lerogyott az Óriás, így a többit is kivégezte. Nagy
örömmel ment le a fáról a várba, hol sok rab volt, mind szabadon
bocsájtotta.
Nagyon jól élt itt az ifjú, mert szép legény vált belőle, mikor egyszer
eszébe jut, hogy házasodni is kellene! Mindjárt a szép aranyhajú leányra
gondolt, kinek csordáit híven őrizte; de nem ment megkérni, hanem valami
más érdemet akart magának szerezni, mit nem kellett soká keresni, mert
kiütött a háború ugyanabban az országban a hétfejű Sárkánnyal, ki nem
akart vizet adni mindaddig, míg szép leányt nem adtak neki.
Már az aranyhajú királyleányon volt a sor, ekkor jelentette magát a
pásztorfiú az öreg királynál s mondta, hogy ő meg fogja szabadítani a
várost és meg is győzte a vitéz a hétfejű Sárkányt; ezután elvette a
szép aranyhajú királyleányt s még most is élnek, ha meg nem haltak.
(Ipolyi A. gyüjteményében 134. sz.)