Volt hajdan egy király, ki leányát oly rejtekbe zárta, mely mélyen a
föld alatt volt.
Egyszer egy herczeg arra menvén, dícsérni hallá a királyleányt és
szerette volna látni. Mit tegyen? Elment az állatsereglőshöz s felkérte,
hogy varrja őt fehér medve bőrébe. Az állatsereglős megtette kívánságát
s a herczeg elment a király udvarába. Mivel pedig a királyleány nagyon
szerette az állatokat, azért apja a fehér medvét bevezeté a rejtekbe,
hol az minden útat, ajtót, helyet megjegyzett magának.
A leánynál több napig maradván, nem titkolhatta tovább magát, felkérte a
leányt, hogy fejtse ki a bőrt! A leány engedelmeskedett s mikor kifejté,
szép ifjú állott előtte, ki elmondá, hogy nemsokára eljönnek érte.
Alig ment el a fehér medve, a leány kijelenté, hogy nem akar tovább a
rejtekben maradni; az apja azután kiadta, hogy annak adja a leányát, a
ki őt a rejtekből ki bírja magával hozni; de aki nem bírja kihozni,
halálfia.
Már sokan életöket vesztették, mikor a herczeg elérkezett; két fáklyát
adtak neki s lebocsájták. Mekkora volt a csodálkozásuk, mikor látták,
hogy még fél fáklya sem égett el s a királyleányt már is felhozá.
Volt azután lakodalom hetedhétországra szóló s most is boldogul élnek,
ha meg nem haltak.
(Ipolyi A. gyüjteményében 554. sz. Szluha Ágoston gyüjt. Szeged.)