Egy szép napon egy asszonynak három leánya a kertben sétálván, közülök a
legkisebbet elragadta az ötfejű Sárkány; következő nap a másikat a
hétfejű, a harmadik napon pedig a harmadik leányt a tizenkétfejű
Sárkány.
Ugyanannak az asszonynak volt még két fija, kik nőtestvéreiket
felkeresni menvén, a Sárkányoktól feldaraboltattak és egy kádba
lesózattak.
Gyermekei elvesztésén búslakodó anya a szobát söpörvén, ily szókra
fakadt:
– Bárcsak volna még nekem egy kis fijam, aki elveszett gyermekeimet
visszaszerezné!
E szavakra kiugrott a szoba közepéből Hüvej-piczi és mondá:
– Itt vagyok én, édesanyám, mit akar?
Az anya elpanaszlá a baját, mire ez a kovácshoz menvén, magának tizenkét
mázsás buzogányt csináltatott s azzal útnak indult az elveszettek
felkeresésére.
Útjában elérte a rézvárat, mely négy réz-gólyalábon forgott:
– Állj meg, vár!
De minthogy ez meg nem állt, buzogányával egyik lábát leütvén, belépett.
Itt találta az ötfejű Sárkány által elrabolt, legfiatalabb leányt;
tudatta vele útjának czélját, de a leány – minthogy őt igen kicsinynek
látta – nem reménylett szabadulást. Beszélgetésök közben a Sárkányhaza
vágja hat mértföldről hatmázsás buzogányát; de Hüvej-piczi azt tizenkét
mértföldre hajtá vissza, mire a Sárkány megijedt, erősebbet gondolván
magánál a házban lenni. Hazamenetkor mondá:
– Asszony, idegen szagot érzek a háznál!
– A kis öcsém van itt – mondá ez.
– Hol van, hadd lássam!
– Ott pipál a sarokban.
– Itt vagyok, sógor! – mondja Hüvej-piczi s azzal az asztalra elébe
ugrik.
– Látom, derék ember vagy, sógor! – mondja a Sárkány, mire Hüvej-piczi
válaszolja:
– Vagyok olyan, mint te!
– Hozz asszony enni!
Ez előhoz egy kőkenyeret, nádkést és egy akó bort.
– No, Hüvej-piczi, szegd meg ezt a kenyeret!
Ez megszegé és a Sárkány addig csak a pilíst ette meg, míg ez az egészet
eltakarítá. Most a Sárkány felveszi az akós hordót inni, de alig tevé
ezt, midőn Hüvej-piczi azt lekapván szájáról, a bort mind kiürítette.
Ezután kimentek a rézmezőre birkozni, hol Hüvely-piczi a Sárkányt
harmadszorra egész nyakig lenyomta és fejeit leszedegette, a leányt
pedig itt hagyta, míg mind ki nem szabadította.
Most ment a másik, ezüstvárhoz, mely ezüstgólya-lábon forgott:
– Várj meg, vár!
S minthogy ez nem várta meg, leütvén egyik lábát, belépett. Itt a
tizenkét mázsás buzogányt huszonnégy mértföldre vágta vissza. A sarokból
hasonlóképen az asztalra pipálva ugrott:
– Itt vagyok, sógor! – szavakkal.
Itt is úgy tett, mint előbb az evésben, ivásban; az ezüstmezőn szinte
úgy győzte le a hétfejű Sárkányt, mint előbb.
Most ment az arany-gólyalábon forgó aranyvárhoz s miután ennek is
eltörte egyik lábát, bement. De itt már nagyobb dolog volt a
tizenkétfejű Sárkánnyal megküzdeni, azért a leány egy kendőt adott neki
arra az esetre, hogy ha kifárad, törülje meg vele az arcát és 100
ember-erő fog belemenni; azt is megmondta neki a leány, hogy a Sárkányt,
ha ki találna fáradni, ne hagyja az aranypatakból inni, mert akkor
bizonyosan legyőzi.
A többi mind úgy végződött, mint előbb, csakhogy most a huszonnégy
mázsás buzogányt negyvennyolcz mértföldre vágta vissza, és az aranymezőn
birkoztak. Birkozás alkalmával már csaknem legyőzte a Sárkány
Hüvej-piczit, de ez a kendővel megtörülközvén, amazt egészen kifárasztá,
úgy annyira, hogy a Sárkány már kérte Hüvely-piczit, hogy engedné meg
neki az aranytóból inni, de ez ekkor még hevesebben hozzálátott a
birkozáshoz és valamennyi fejét levágta. Míg le nem vágta a Sárkány
fejeit, megtudta tőle, hogy a gerenda alatt levő aranyvesszővel fel
lehet a kádba lesózott testvéreket támasztani. Ezt megtudván
Hüvely-piczi, feltámasztá a feldaraboltakat, kik tízszerte szebbek
lettek, mint előbb voltak.
Most az öt testvért hazafelé vezette. A két testvér igen szégyenlette,
hogy mind a leányok megmentését, mind a magok életét ennek a kis
embernek köszönhetik, azért mindenképen iparkodtak tőle megszabadulni és
leányszabadítás dícsőségét magoknak tulajdonítani.
Mikor az erdőben mentek, mutattak Hüvej-piczinek egy fát, hogy
felbírja-e húzni! Hüvej-piczi egyszerre kirántotta, ezután vastagabbat
mutattak, melyet szinte kirántott; utoljára igen vastagot mutattak,
melynek, midőn kiránczigálásával bajlódott, kezét a fához kötötték,
gondolván, hogy ezt nem bírja kihúzni és az erdőben el fog veszni. De
egészen másként ütött ki a dolog, tudniillik, ő a fát felhúzta s ölében
hazavitte.
Midőn hazaért, a szomszéd házra fektette s annak tetejét betörte; erre
átszaladt a szomszéd s mondja:
– Hüvej-piczi, az Istenre kérlek, vedd el házamről a fát, sohasem
vétettem én nektek semmit sem!
– Édesanyám, vétett-e kendnek ez a szomszéd valamikor valamit? – mondá
Hüvej-piczi.
– Nem vétett nekem soha semmit! – mondja az anya.
Erre Hüvej-piczi elvette a fát a házról. Most testvéreit büntette meg,
mivel oly csúfosan akarták az erdőben elveszteni: fejöket a konyhaajtó
küszöbre tevén, fejszével levágta; a leányokat pedig – minthogy a
testvérek gonosz tettét ki nem nyilatkoztatták, pinczébe zárta s elébök
egy 100 akós kádat tett, hogy mikor azt telesírják, a pinczéből
kijöhetnek, ő pedig elment szolgálatot keresni. Minthogy a király
tizenkettedik bérese, kinek az erdőbe tizenkét ökörrel kellett fáért
járni, meghalt, ő foglalta el a helyét; de azzal a kikötéssel, hogy
számára tizenkét bivaly bőréből csináljanak ostort és naponkint hat font
húst kapjon.
Midőn először ment az erdőbe fáért, mindenekelőtt kieresztette az
ökröket, azután a fákat tövestől felszaggatván, kereste az ökröket, de
azokat a medvék megették, tehát ment tovább. A mint mendegélt, meglátott
egy vadászt, kérdezé tőle:
– Merre van a medvebarlang?
Mit megtudván, egy fát felszakított s a vadásznak adta, hogy addig
tartsa, míg visszajön. Most bement a medvebarlangba s követelé a
tizenkét ökröt, mit minthogy nem akarának a medvék visszaadni, előfogá
tizenkét bivalybőr ostorát s őket jól megnadrágolván, kihajtott közülök
az ökrök helyett tizenkét medvét s azokat a szekérbe fogván, hazafelé
hajtott.
Mikor a palota közelében volt, durrantott egyet tizenkét bivalybőr
ostorával, mire a király megijedve elejébe küldött, hogy többet ne
durrantson.
Mikor pedig látták, hogy ökör helyett medvék vannak befogva, még inkább
megijedtek s vesztére törekedtek.
Küldtek tehát általa tizenkét zsák korpát az Ördögök malmához, hogy azt
az Ördögök őröljék meg, mit tenni vonakodtak, mire Hüvej-piczi előfogta
a tizenkét bivalybőr-ostort s az Ördögöket jól elverte, erre igen
finoman megőrölték a korpát.
Hazamenetkor durrant egyet Hüvej-piczi, hogy a király palotája csak úgy
rezgett bele, de a király parancsára felhagyott vele.
Most levéllel küldték el a király tábornokához, hogy hozzon tőle
levelet. A tábornok elolvasta a levelet, elküldte Hüvej-piczit medvéit
addig legeltetni, míg egy új levelet ír vissza a királyhoz. Hüvely-piczi
kieresztvén a medvéket legelni, tüzet gyujtott s bográcsos húst főzött.
A tábornok katonái körülvették s reá lövöldöztek; de ő fel sem vette;
hanem mikor egy ágyúgolyót a bográcsába lőttek, előfogta tizenkét
bivalybőr ostorát s a katonákat mind szétverte s medvéit befogván, levél
nélkül hazafelé indult.
A palota közelében durrantott egyet, mire a királyt halálsápadság lepte
el s embert küldött elébe, hogy durrogásait hagyja el.
Most néhány napig semmi dolgot sem kapott; mert a király összegyüjté
tanácsosait, hogy Hüvej-piczi kivégeztetéséről tanakodjanak; végre ily
paranccsal küldötték őt a pokolba:
– Hallod-e, Hüvej-piczi! az Ördögök tartoznak néhány esztendei adóval,
eredj tehát és kérd meg tőlök a tartozást, de ne csak az elmulasztott
tartozást, hanem még előre három esztendeit is s ez mindössze tizenkét
zsák aranyból áll. Most menj!
Gondolták a tanácsosok, hogy most bizonyosan el fog veszni Hüvej-piczi;
de egészen más volt a dolog kimenetele: tudniillik, miután az Ördögöket
tizenkét bivalybőr ostorával jól megnadrágolta, teljesítették kívánságát
s ő hazafelé ballagott. Útközben előtalálta a főördögöt. Drúmót, ki
midőn Hüvej-piczit a pokolból hozott tizenkét zsák arannyal jönni látta,
iszonyú haragra gyúlt s parancsolta Hüvej-piczinek, hogy az aranyat
vigye vissza; de ez előfogá tizenkét bivalybőr ostorát s az Ördögöt jól
elpáholta, aztán kivette az egyik kereket, s parancsolta Drúmónak, hogy
a ten-gelyt tartsa, a keret pótolja. Haragudott ugyan ezért Drúmó, de
kénytelen volt engedni a hatalomnak.
A király palotájához érvén, Hüvej-piczi rémítően elkezdett durrogni s a
királynak csak a harmadik kérésére hagyott fel vele.
Midőn a király megpillantotta a tizenkét zsák aranyat s a Drúmó-kereket,
azt izente Hüvej-piciznek, hogy takarodjék el aranyával s mindenével és
soha feléje se jöjjön, mit Hüvej-piczi örömmel teljesített s az
aranyzsákokkal hazafelé fordult; de midőn a kovácshoz ért, hol
buzogányát hitelben csináltatta, megállította a szekeret s egy zsák
aranyat adott a kovácsnak fáradságáért, az Ördögöt haza bocsájtotta,
maga pedig anyjához térvén, s vele együtt tizenegy zsák aranyból
boldogul élt.
Ezalatt a leányok a pinczében meghaltak.
(Ipolyi A. gyüjteményében 526. sz. Debreczeni János gyüjt. Szeged.)