Orrcimpái tágultak s lüktettek s csak nézte, nézte vad s fanyar képpel a
fekete falakat s a nagy köríves páncélkaput. Az ágyúk egyre sürjebben
szóltak a falakon, füstfellegek csaptak fel itt-ott a bástya lőrésein,
puskák ropogtak: itt mit tenni nincs: szédülni kezdett, vértolulást
kapott, s mint a farkas a jól őrzött hiú oldalától, hosszú merev
bámészkodás után, mikor már körülte kezdtek röpködni a golyók s egy
kőgolyó, nagy ágyúkő ott vágott le előtte húsz lépésre, lassan
megfordította a ló száját s visszatért…
Illő távolban együtt gyűlt a kisded serege, holmi ezer lovas;
zsibongtak, tanácskoztak, mind a várat nézték s fanyalogva bírálták: nem
lovasnak való hajrá.