»A szebeni háznak nagy fittyel levelet írtanak, hogy Géczyt vallják
fejedelemnek a brassai országgyűlésében levők s hogy a szultán fermánja
s kísérete Géczynél vagyon s ő már közeledik is az ország határihoz.
Ebbül láthatja kegyelmed az áruló Géczy ott mint viselte magát és minémű
hitetlen árulóul cselekedett magunk személye és országunk ellen… A
brassaiak és a több hozzájuk beszorult latrok már is csinyt tettek nagy
maguk bátorságában, mert kijüttek a várbul s Földváron a székely nőket s
gyermekeket mind felkoncolták s megprédálták a kösséget s Höltvényt,
Hidvéget detto, ahol öreg Mikó Ferenc feleséginek temetésit széjjel
zavarták s a koporsóval csunyán bántak igen istentelenül, mindezért a
fejedelem maga saját személyében készül a Barcaságra, de nagyságodnak
választját várja, hogy mit gondol s vél ez nyomoruság felől, vagy már
Nagyságod is örvend a megfogyatkozott és szerencsétlen haza állapotján…«
Bethlen sóhajtott: úgy tűnt fel, mintha ég-föld, minden összeomlani
készülne…
A felesége jött be ájuldozva s szédelegve:
– Gábor, én is oda vagyok, – mondta s az egész teste egy tűz volt…
Két nap alatt huszonnyolc cseléd feküdt a vérbetegségben, Bethlenné
félrebeszélt, de mikor megtudta, hogy a fejedelem levelet írt,
könyörgött az urának, hogy forduljon vissza erről az útról s el ne
hagyja, lázadásba ne lépjen…
Már úgy látszott, mindenki beteg lesz s mindenki elhal ez nyomorúságban,
akkor Bethlen levelet írt a fejedelemnek s abban arra kérte, hogy ha a
hazának sorsát szívében viseli, ő még egyszer visszafordul s oldala
mellé áll, de az a kívánsága, hogy az országgyűlést az ország igaz
székes helyén, Gyulafejérváron hívja s tartsa: ő mihelyt házárul az
isten nehéz ostora eltávozik, azonnal elmegy s ott megjelenik.
Ettől a levéltől az asszony megnyugodott. S mintha ez éjszakán
megfordult volna a betegség, másnapra csakugyan meg is könnyebbültek a
betegek, nem halt bele több, csak a két gyermekecske s az öreg dajka.
Soha szomorúbb temetést, mint ez volt, soha megtöröttebb embert, mint ez
az apa. Kemény természete, elpusztíthatatlan szervezete megbirkózott
minden vésszel, de a lelke meg volt zúzva, s szerencsétlen volt
végtelenül…