Az asszony semmire sem gondolt, csak nézte az orvos munkáját s
egyszerűen, józanon azt mondta odakinn:
– Nagyon kínozza a szegény gyermeket: ennél jobb lett volna, ha hozzája
sem nyúl.
Bethlen felocsudott s elszégyelte magát. Hálásan nézett a feleségére,
aki visszatérítette a józanságát, megcsókolta homlokát, úgy érezte, most
ő is valami rontástól szabadult, de szomorú maradt, mert mégis titkok
vagynak földben, fűben, fában, a levegőégben s az egész életben, amiket
nem lehet megfejteni.
Mikó Ferenc csak alig várta, hogy kilépjen, titkos arccal jött hozzá:
– Nagyságos uram, levélposta jött Brassó alól.