Útközben nem is látta a gyönyörűséges szép tájat, el sem pillantott a
jólismert csodálatos kudzsiri havasok felé: mély gondban volt, elől
ügetett egyedül, utána két legénye, aztán jött a huszonnégy szászsebesi
lovas.
Csak akkor ébredt fel, mikor a dévai várhegy kúpja feltünt.
Felemelte fejét, süvegét levette s nézték a kísérők messziről: mintha
imádkozna.
A felesége kialvatlan szemmel, fáradt, meghervadt arccal fogadta, sírva
borult a keblére:
– Beteg a kicsi.
Szunyoghálóval volt ajtó-ablak lefüggönyözve, ott feküdt a pici gyermek
a bölcsőben, egész teste vörös, kezecskéivel csapkod, szájacskája
kicserepesedve, forró lehellet jön s rossz szagú, oly kínosan néz, úgy
szenved a tehetetlen kis jószág: az apának elfacsarodott a szíve…
Soká nézte, akkor kérdezte:
– Küldtél a borbélyért?
Az asszony zokogva fakadt:
– Mindig itt vannak, borbély, bába, már minden javasasszonyt, az
oláasszonyokat is mind elhivattam: rontás, rontás… mind azt mondta:
megrontották.
Az apa tehetetlenül hallgatott: nincs szörnyűbb a beteg gyermeknél.
– Dehogy rontás; vérben megbetegedett s mióta?
– Tegnap estve óta.
Az apa egyet fordult, kiment, szólította Mikót:
– Mégy rögtön a szászsebesi lovasokkal vissza s Fejérvárból kihozod a
medicust, Sárvári pap János urat. Rendelj magad után hintót, aki
utánatok menjen s ha csak bír, jöjjön a medicus uram rögtön lóháton,
semmit nem késve s ha a hintóval találkoztok béülhet, ha törődött, mert
nem fiatal ember.
Mikó elment s apa, anya a gyermek mellett virrasztott egész nap s egész
éjjel.
Nagy forrósága volt egész nap s estére sem szünt; lent laktak a vár
alatt az udvarházban s annak a szobái nem oly hüvösek, mint fent a vár,
kint a kutyák ugattak, néha tehénbőgés hallatszott, kútnyikorgás,
itattak…
– Kegyelmed hogy jött meg ily hirtelen?
Bethlen hallgatott. Rendkívül fáradt volt, most ütött ki rajta az utolsó
napok izgalma.
– Baj van? – suttogta az asszony.
Soká hallgattak: akkor így szólt:
– Zsuzsannám… nincs kitérés előle: kezembe kell vennem Erdély dolgát.
Az asszony felijedt, nem értette, de a szíve verése szinte elállt.
– Mit vél kegyelmed?
– Bujdosóban vagyok, – mondta egyszerűen.