Nagy András is hallgatott; ez nem tárgyalás, nem ez annak a módja;
tartogatta erejét s gondolatait.
A fejedelem kiment, a vitézeket nézte, míg a szobáját kitakarították.
Imreffy kísérte. Imreffy elmondta, hogy az éjjel a leveleket elküldte s
nagyon hiszi, hogy foganatja lesz, mert még tegnap megtudta, hogy az
egész társaság Bánffyéknál van Boncidán. Ha a levél ott érte őket, akkor
két avagy három óra mulva itt is lehetnek.
A fejedelem szórakozott s komoly volt. Az udvar közepén csak így szólt:
– Március elsejére megvehetjük-e Szebent?
– Brassót is Nagyságos uram, – mondta Imreffy féltréfával, felelősség
nélkül.
Nem beszéltek tovább, járták az istállókat. Mikor a másikból is
kijöttek, a fejedelem szólt:
– Megvenni, megveszem, de: megtartani!…
Imreffy csak ennyit mondott rá:
– Dissipáltassék…