A sipos fog játszani a kapupiacon, míg az egész szász népség, s a
várfalakról a szász katonaság, mind odabámul: azalatt kint a magyar
sereg… No, de várjunk sorára… meg kell ezt gondolni, hátha kevés egy
trufa s még más is kell…
Végig se merte gondolni a gondolatot, annyira féltette; felpattant az
ágyból, ököllel dörgölte fejét, kábult nehéz agyát, aztán csizmát
húzott, bundáját vállára vette s kiment.
Az ebédelőházon kellett keresztülmennie; ismerte már az ajtózárakat s
kinyitotta a nagy kapcsokat s tolóreteszeket, amelyekkel éjszakára, mint
valami kis vár, el volt torlaszolva a ház bejárata…
– Hujhó, – kiáltott kint a virrasztó, mikor az ajtócsikorgást hallotta s
ő viszonozta a kiáltást: hujhó…
A reggel jobban itt volt, mint az apró ablakokon át gondolni lehetett,
az istállókban s a konyhaházban világosság volt s mozogtak az emberek. A
hó világosságát a felkelni készülő nap fénye már kavarta. Báthory tele
szíjta tüdejét hideg szúrós levegővel s nagyokat itt a szabadságból s a
közeli, távoli hegyeket felhabzsolta; úgy érezte, mintha most lett volna
az övé végre az országja…
Csak addig volt kint, míg jól át nem fázott; félmeztelen állott a
tornácon szétlógó bundaszárnyakkal, belőlről forralta az izgalom s a
tűz…
Aztán hirtelen ráérzett a kegyetlen fagyra, összeborzongott, összekapta
magán a bundát s visszafordult, visszament a házba.
Az ebédelőház büdös volt s a gyenge világosságban látta az alvókat. A
hajduk ott feküdtek a lócákon, a karos ládákon, csak úgy bundába,
csizmásan, fejükbe húzott süvegben s horkoltak.
– Csak aluggyatok, – mondta magában, – jó farkasim, majd fogtok még
paplanos ágyban nyugodni.
Mosolyogva gondolt a gazdag szászok szokásaira, akik este levetkeznek s
hálóimegben búnak be a pelyhes, paplanos ágyakba… Erre kell nekik az
erős várfal s a biztos törvény, hogy ilyen puhaságban fetrenghessenek…
Báthory férfibbnak, keményebbnek, emberebbnek érezte magát, hogy
elgondolta, hogy ő, mióta fejedelem, talán tízszer sem vetkőzött le este
az alvás kedveért: egy medvebőr, vagy egy láda elég, feje alá gyűrt
kisködmön s magára rántott mente a legnagyobb hidegben is…
Az ő szobája meleg volt, a kandallóban nagy fahasábok égtek s ez jó
volt… Körülnézett, s meglátta a kandalló-kuckóban a lányt.
Elmosolyodott: ez olyan ím, mint a jó kutya…
– Vigyázol a tűzre, kis szógám? – mondta neki.