Röderer Zelma, aki azt kérte a Jézuskától, hogy festesse le valami híres
mesterrel és állíttassa ki a képét a Műcsarnokban, Röderer Zelmát nem
festették le, hanem feleségül adták Edgárhoz, a nagyságos háziúr fiához.
És Zelma sok pofont adott Edgárnak, mert az szemtelen volt és finnyás.
És a huszárt is megkapta Zelma, akit Fancsal Jancsika kívánt magának és
a huszár nem volt megenni való, hanem játszani való.
Pistikét pedig, aki annyi csukamájolajat ivott és aki annyira szeretett
volna meggyógyulni, Pistikét lefestette egy híres mester. A képnek az
volt a címe: A kis halott, – a Műcsarnokban mindenki megbámulta.
Janka kigyógyult a bajából és belátta, hogy Ő, akitől egy csókot
szeretett volna karácsonyi ajándékul, fajankó, aki nem érdemli meg, hogy
szeressék.
Elvirán, aki a legdrágábbat kívánta magának, ami Pesten található,
beteljesült a Janka végzete: karácsonyi ajándékul egy csókot kapott
attól, aki legjobban szerette: a papájától. Egyebet nem kapott. Mert a
papája részvényese volt a kefegyárnak, a kefegyár pedig megbukott.
Böske két babát kért magának. Ehelyett azt kapta, amit Elvira kért: a
legdrágább ajándékot, ami Pesten található. Az édesatyja évek multán egy
bárót hozott neki, aki feleségül is vette. A báró az esküvőt követő
napon félmillió adósságot vallott be.
Loló, a ballerina, aki tíz kefegyári részvényt kért a Jézuskától, két
babát kapott. Az egyik szőke volt, a másik barna. Azt tudták mondani,
hogy mama! A papájukat nem emlegették, mert az Amerikában volt.
A Loló tíz kefegyári részvényét megkapta Fancsal Jancsika, a házmester
fia. Az apja egynap egy csomó cifra papirost hozott neki a gyárból és
azt mondta: Csinálj sárkányt belőle.
Mikor a dolog kiderült, a szegény kis Idisz majd kisírta a két szemét.
– Óh, csak tudnám, hogy hol van az a betyár Izé!
A tapasztaltabb angyalok azonban vigasztalgatták, hogy a gyerekek
karácsony után már úgy sem hisznek a Jézuskában.