Édes jó anyám!
Liza ma megindultan és boldogan mutatta nekem azt a kedves, szép
levelet, amit édesanyámtól kapott. Meg is érdemelte a levelet, mert tanu
vagyok reá, hogy az egész nagy szőnyeget az utolsó öltésig maga himezte.
Hetek óta már beszélni se lehetett vele, egypárszor a színházból is
elmaradt, – ahová pedig nagyon szeret járni! – csakhogy a szőnyeg még
elkészüljön az édesanyám nevenapjára. Sietnem kell az írással, mert
kikocsizunk a Városligetbe stb.
_Jankó._