Kedves jó anyám!
A mult héten ott jártam Gyurkáéknál. Elegáns lakást tartanak. Azt
hittem, nagy társaságot találok majd együtt, meglepetésemre az asszony
egyedül fogadott. Pongyolában volt, igaz, hogy csipkés
selyempongyolában. Csodálatos, hogy abban az asszonyban milyen kevés
kárt tett az idő!
Erzsébet nagyon örült a látogatásomnak, gyerek módjára örült, és én azt
hiszem, hogy öröme őszinte volt. Kedvesnek találta, hogy nem vártam meg
a zsúrt, hanem megleptem őket családi körükben. (Félreértés volt a
dologban. Én azzal mentem oda, hogy a zsúrra megyek, mivel az asszony,
tévedésből, csütörtök helyett szerdát írt a levélben.)
Gyurka nem volt odahaza, – a kaszinóban vacsorázott, – és én egész estén
át kedvem szerint pletykázhattam az asszonyokkal. Majdnem éjfélig
marasztaltak. Meg kell engedni Erzsébetnek: az ember jól érzi magát
nála. Sok művészi ízléssel és nagy kényelemmel rendezte be a lakását, a
konyhája, a cselédsége példásan van idomítva. Ha az ember élete felét
vendéglőkben tölti, mint jó magam, meg tudja becsülni az ilyen
előnyöket.
Most már azt is sejtem, _mit akar_ tőlem Erzsébet. Gyurka keveset van
velük és ők, szegények, ugyancsak unják magukat a fővárosban. Szükségük
van valakire, aki elkíséri őket a színházba, hangversenyre, sétahelyre.
És én szívesen vállalkozom a cicisbeo szerepére. Ez végre is kétoldalu
szerződés, amelynél mindegyik fél nyer. Van benne egy csepp önzés mind a
két fél részéről, de társadalmi szempontból is jogosult önzés. Erzsébet
végre is olyan előkelő asszony, hogy az ember – már hiúságból is –
szívesen mutatkozik vele bárhol, a mellett igen okos asszony, aki
mindenhez tud szólni és – ha jókedvében van – elragadóan kedves. Mi kell
nekem egyéb? Éppen most kaptam tőle levelet, hogy jőjjek vacsorára. Lesz
parasztos túrós csusza, – ennyi idő alatt nem felejtette el a kedves
ételemet. Hanem most már elég is lesz a pletykából. Maradtam stb.
_Jankó._
_U. i._ Édesanyám nagyon elcsodálkoznék, ha látná, hogy Lizából, a
Gyurka leányából, milyen nagy kisasszony lett már. Az én számításom
szerint alig lehet több tizenhat-tizenhétnél, de olyan erős és nagy,
mint egy huszéves leány. Nagyon hasonlít az édesanyjára, különösen a
szeme meg a járása. Csak valamivel nagyobb. Mindenki testvéreknek nézi
őket.