Mikor a következő vasárnap Huber úr megpillantotta Bórenbukk bárót, a ki
orvosa karján közeledett feléje, hálával teli szivvel, megilletődötten
emelte meg a kalapját, s mint rendesen, most is figyelmeztette a
gyermekeit:
– Vincze, Malvinka, szépen köszönjetek a méltóságos úrnak, a hogy jól
nevelt gyermekekhez illik.
De, méltó meglepetésére, Bórenbukk báró ez egyszer nem nyúlt a
kalapjához s csak az orvos fogadta a köszöntést.
Mialatt Huber úr álmélkodva nézett vissza a továbbhaladókra, Bórenbukk
báró megkérdezte az orvostól:
– Ugy-e, ez az, a ki ellopta a pénzes levelet?
Az orvos felvilágosította:
– Nem lopott ez, szegény, semmit a világon. Ellenkezőleg, most derült
ki, hogy igazságtalanul gyanúsították.
– Igen – felelt a báró – olvastam az ujságban. Különben nekem mindegy.
S tovább viaskodott az asztmájával.