Nem, Lesczinszki barátom, önnek nem volt igaza. Ön fölkeltette bennem a
vágyat, látni a nyájas mult, a hajporos idők hagyományosait, a
nagyvilági urakat és hölgyeket, a kik gyöngédek, szeretetreméltók és
elragadók. De az ön nagyvilági alakjai immáron nem léteznek, talán nem
is léteztek soha. _A gerolsteini nagyherczegnő_ nagyon megcsalt engem,
Lesczinszki úr.
És én nem csókoltam meg az árok füvét, nem öleltem meg a fákat, nem
intettem búcsút a kökénybokroknak és az ökörszemeknek, a mikor örökre
elváltam a mezőtől!