Nem tudnám egész bizonyosan megmondani, hogy a hársfák és a tölgyek
csakugyan annyira lelkesedtek-e a Dom Gil zöld nadrágja iránt, mint Dom
Gil képzelte, de annyit mondhatok, hogy ez a zöld nadrág igen különös
nadrág volt.
Mert bűvös nadrág volt ám ez a zöld nadrág, úgy tessék elgondolni.
Kelméjét nagy szakállu törpék szőtték smaragd kövek fénysugaraiból, és
tündérek voltak a szabói. Nem is a Dom Gil számára csinálták; csak úgy
jutott hozzá rejtelmes véletlenből. Minden emberöltőben készitenek ilyet
a láthatatlan munkások, s a zöld nadrág azé, a ki nem keresi, hanem csak
úgy, véletlenül akad rá.
Dom Gil nem kereste; úgy bukkant rá, a mint egy holdvilágos este az
erdőn barangolt. »Lám, milyen szép zöld nadrág! – szólt magában. – A
szövete szint játszik, és czimernek aloe-virág van hímezve rajta.«
Dom Gil szegény volt, mint a templom egere, és öltözete rongyokból
állott. Felhúzta a szép zöld nadrágot, és végig páváskodott vele az
ezüst párás tisztáson.
Mikor a cserjéhez ért, már világosan hallotta, a mint egy csóka azt
mondta egy varjúnak:
– Ime, a dicső Dom Gil, a ki nagy dolgokra van hivatva!
– Az ám, szegény Dom Gil! – sajnálkozott a varjú.
A ki a zöld nadrágot felhúzta, tisztán értette a madarak beszédét.
De nemcsak a madarak nyelvén tudott, hanem értette azt is, a mit a
reszkető nyárfalevelek zizegnek egymásnak, s nem maradt titok előtte,
mit zúg az erdő sejtelmes éjszakákon, miért morognak a hegyek, mit
karatyolnak a kis vizek, és mért, kire haragszik a tenger. A ki a zöld
nadrágot felhúzta, az úgy olvasott az égboltozatból, mint más a nyitott
könyvből; a csillagok járásából ki tudta betüzni a jövendő titkait, az
abrakadabra abéczévé vált előtte, s ha azt akarta megtudni, hogy akárhol
mi történt, csak dobbantania kellett, hogy a mult összes szolgáló
szellemei ijedten jelenjenek meg parancsszavára. A ki a zöld nadrágot
felhúzta, megértette, miért sietnek a kis folyók a tengerbe, miért les a
menyét a szárnyasokra, és tudta, hogy mit akarnak a szegény kis földi
férgek. Mondom, bűvös nadrág volt ez a szép zöld nadrág.
De – reszkessetek a tündérektől, ha ajándékot hoznak is! – a zöld
nadrágnak volt egy szörnyü átka. A ki felhúzta, azt menten elfogta egy
égető szomjuság: az a vágyakozás, hogy emberek és madarak, erdő és
tenger, plánták és földi férgek, mind, mind azt susogják körülötte
folyton, örökké:
– Ó, milyen szép zöld nadrág! Ó, milyen szép zöld nadrág!