A látóhatárt ebben az irányban két óriási szikla zárta el, majdnem
összeértek és csak igen szűk utat hagytak szabadon. Hegyszoroshoz
hasonlított ez a hely, idegenszerű, félelmes és baljóslatú volt, mint az
a völgykatlan, hol Hagen megölte Siegfriedet. Az aljában valóságos
torlaszt alkottak a női testek. El volt zárva az út teljesen. Gracián
négykézláb próbált előre jutni.
– Most már nem menekülhetsz, Gracián, – kiáltottam zokogva a
fájdalomtól, – nem menekülhetsz!
Még egyszer fölegyenesedett Gracián. Olyan volt, mint egy hős, aki az
élettől búcsuzik.