A sötétség is folyton növekedett, a látóhatár megszűkült. Útunk egy
keskeny völgybe vezetett. Itt már nem lehetett járni, annyira sürűn
feküdtek mindenfelé. Gracián a testeken gázolt.
Megállottam, kitártam a karjaimat és teljes erőmmel kiáltottam:
– Fiam, Gracián, elpusztulsz, fordulj vissza, Gracián!
Nem hallotta, vagy nem akarta hallani. Alakja mindjobban kisebbedett.