XXIII.

Azután elesett, lerogyott a kábító vonzásban. Néhány kar hirtelen

fölemelkedett és egy hörgést vagy sóhajt hallottam szerteszét, amely

hirtelen átfutott az ajkakon, mint a hullámgyűrük, ha valamit vízbe

dobnak.

Soká álltam ott meredten a bánattól és reménykedéstől, figyelő szemekkel

– míg csak rám nem borúlt a sötétkék éjszaka, de Graciánt nem láttam

többé.

Délutáni álom · 第 82 / 84 题