Olykor egy pillanatra úgy tűnt fel, mintha valamelyik kar mozdulni
készülne, hogy Gracián felé hívólag intsen, vagy hogy a lábát megfogva
megállásra kényszerítse, de nem történt semmi. Pedig már késő délután
volt.
Gracián lehajtotta a fejét, behunyta a szemeit.
– Induljunk vissza, fiam! Vagy hozz magaddal egyet – ha akarod – de ne
többet, mert korod miatt a mértékletesség ajánlatos és szükséges!
Ezeket kiáltottam most Graciánnak, aki azonban nyilván nem hallott
semmit szavaimból, mert futni kezdett.