Amint követtem a fiút, bámulatos sorozatát figyelhettem meg a különböző
nő-fajtáknak. Magas, feketehajú asszonyok is tüntek föl,
elefántcsontszinűek, bársonyosak, nyulánkságuk mellett is testesek. A
karjukkal többnyire szemérmesen eltakarták a tekintetüket, vagy egy
felhőre bámultak könyben úszó szemekkel, csalódottan, mint akik nem
törődnek semmivel. Egy végtelen csatamezőhöz hasonlított a tájék,
nagyszerű volt, elhagyott, mozdulatlan és reménytelen, mint az élet.
Mozgott, hullámzott mindenütt, pihegett, emelkedett és sülyedt a sok
mellkas, de alig észrevehetően.