– Jó távolra! ismételgettem magamban, mert kitaláltam Gracián
gondolatát. Jó távolra! Ó a mi földünkön csak rövid távolságok vannak,
Gracián – folytattam, mintha neki magyaráznám – pár ezer kilométer, pár
tíz-esztendő. És már láttam is, hogy Gracián megállott. A földre maga
elé nézett valami sajátságos meglepetés heves mozdulatában megmeredve.
Soká állott így kissé előrehajolva, figyelve, szemlélődve, úgy hogy
egészen lassú léptekkel utolértem.