Az idő most már délig bizonytalanul elúszik, eltengődik. Még jó, ha arra
jő egy század katona.
A délelőtt elmosódó és unalomba sülyedő perceit felveri és felszínre
hozza a lépések hangos ritmusa. Az emeleti ablakokból bekötött; vagy
bóbitás fejű szobalányok kandikálnak ki őszinte érdeklődéssel. Egy
teherhordó szekér megáll a katonák miatt és a kocsis visszagondol arra a
három esztendőre, melyet a császár szolgálatában eltöltött. Mindez pár
perc csupán és a kőkockákon nemsokára csörömpölő zökkenésekkel tova
gördül a nehéz jármű. Sőt újabbak és újabbak jönnek egymásután.