A kávéház ablaka előtt most sietve egy szobalány suhan el. Doktorért
megy, mert a kis úrfinak fáj a torka. Nagyon fáj és emiatt már reggel
sirás van a házban. Nemsokára látni, amint az Üllői-út felől és minden
irányból számozatlan doktorkonflik és gummikerekűek gördülnek elő.
Mintha a szobalány segélykiáltása adott volna jelt nekik az elindulásra.
Doktorok ülnek bennök; szakálasak, tanárok, azaz bundások – és egészen
szerény, nyirott szövetkezeti orvosok nem is épen jó télikabátban.
Szerte szállingóznak a városba és a betegek már várják valamennyit. Sok
ilyen kocsit látni. Egészen féltizenegyig. Benn olykor megvillan egy
zsebkendő, amely épen most bontatott ki, jeléül annak, hogy a doktor
kissé elkésett a felkeléssel.