Rolli, Ani és Balázs egymásra néznek.
_Ani_ (a mama után oson. Rövid idő mulva visszajő. Szepegve ujságolja):
A mama a divánon fekszik… hason… és sír… zokog… a haja egész kócos.
Erre lábujjhegyen mind a hárman belopóznak a kis szalónba és az ajtóból
pepillantanak a hálószobába, ahol a mama a kanapén görcsösen fuldokolva
sír.
Néhány másodpercig mozdulatlanul figyelnek, azután Balázs hirtelen
meggondolja magát és kiszalad a lépcsőházba, ahol a földszinten még
kopognak Áldor lépései.
_Balázs_ (bátortalan hangon lekiált): Apaa, apaa!
A lépcsőházban gyengén viszhangzik az aaa… Azután Balázs még egyszer
kiált. Semmi válasz.
A fiú sokáig mélázik a karfára támaszkodva, míg csak a szobalány, aki a
boltból jön, föl nem riasztja:
– Kit vár itt Balázs úrfi?
_Balázs_ (felcsillanó szemekkel): Hol volt Klarisz?
_A szobalány_ (nyulánk, finom arcú, fekete leány): A boltban, úrfi!
_Balázs_ (feltünő szakértelemmel, igen gyöngéden megsimogatja): Este
ugy-e megint maga jön be a cipőmért?…
_A szobalány_ (mosolyog): Igen.
_Balázs:_ Jól van. (Bemegy és becsapja maga után az ajtót.)
(1907.)