És két hét mulva megérkezett a főhadnagy. Nem láttuk, csak a hangját
hallottuk. Egy erősen bécsies kiejtésű sörízű hang beszélt benn a
szobában. Elek a menetrendből kikereste a bécsi vonatok érkezését.
– Háromnegyed óra előtt érkezett a bécsi gyors! – kiáltotta diadalmasan.
– Der Leutnant ist hier. A nagy levelezés gyümölcse megért. A tiszt
eljött, hogy kis barátnőjét meglátogassa. Egy szánalom-látogatást tesz.
Tartozik ezzel a foglalkozásának és hizeleg neki Johanna rajongása… Ach
mein Einziger! suttogja Johanna és lezárja szemeit.
A fiúnak ördöge volt. Fél hatkor estefelé, délutáni álmomból zavart föl:
– Nézd csak – mondotta – nézd csak, siess!
Az ablakhoz támolyogtam. A ház előtt csukott hintó indult el. Kék
katonazubbonyt láttam az ablakában.
– Ez katona! – szóltam. – De hol van Johanna?
– Benn ül, most szállt be.
Nem hittem. A hintó elrobogott. Elek soká fogadkozott, de a
becsületszavát nem merte adni.
Este Johanna, szokatlan időben, fél tízkor kezdett zongorázni.
Eljátszotta „A szűz imájá“-t, azután rátért az indulóra.
– Festmarsch des Deutschmeisterregiment! – mondta Elek.
Háromszor hallottuk, rövid pauzák után, a zenedarabot.
– A főhadnagy nem tud betelni barátnője brilliáns zongorajátékával –
konferált Elek. – Addig is, hogy Ida a teát zavartalanul ne
szervirozhassa a szerelmeseknek, becsöngetem.
Csöngetett.
– Geben sie über dem Herrn Oberleutnant meine beste Grüsse! – mondta
ünnepélyesen. – Ida ijedt arcot vágott, azt kérdezte, hogy miféle
főhadnagy… és a többi, de Elek nem hallgatta.
– Elmehet! – kiáltotta. – Elmehet!
Egészen izgatott volt.
– Engem nem csapsz be, Johanna, – mondta. – Tudom, hogy a főhadnagy
nálad fog aludni. Tudom, hogy meg fogod járni, tudom, hogy a főhadnagyot
többet nem látod. Tudom, hogy sírni fogsz és hamar rájössz, hogy jobb
lett volna az egyszerű magyar szobaurak mellett maradni!
Eleknek azonban a legnagyobb fáradozás mellett se sikerült a főhadnagyot
– még csak nyomokban se – kimutatni. Hiába ment ki a folyosóra, hiába
nézett át a Johanna szobájába, a spaléták be voltak csukva, nem lehetett
még árnyékot se látni.