Szobieszky bölényvadászatra ment a Kárpátokba.
Azt mondta, hogy nincsen egyéb dolga, mint mulatni.
Történetesen épen akkor ment Tököly Imre is bölényt hajtani ugyanoda.
A két jó barát találkozása nem lehetett véletlen.
Szobieszky itt mondta el jövendő terveit őszintén Tökölynek.
Se a lengyel király, se a lengyel nemzet nem lett többé XIV. Lajos
szövetségese a helyrehozhatlan sértések után.
Se Szobieszky, se a lengyel nép nem lett szövetségese a török hódítónak.
De azért mind Szobieszky, mind a lengyel nép megmaradnak a magyarok jó
barátainak.
Most meg fogják menteni a római szent birodalmat és annak császárját a
végveszedelemtől. S majd mikor aztán Lipót császár a megszabadítót
karjai közé öleli s így szól hozzá:
– Mivel köszönjem meg hősi segélyedet?
Akkor azt fogja neki mondani Szobieszky:
– Add vissza Magyarországnak szabadságát!
Ez lesz az egyedüli jutalma, díja hősi segélyének.
A két nemes fejedelmi vezér mint jó barát vált el egymástól.
Tököly már akkor tudta, hogy Szobieszky vele szemközt fog harczolni, és
mégis ő mellette!
A versaillesi hírlapokban az lett elhíresztelve, hogy Szobieszky nem
képes már semmi harczi tettre: nagyon el van hízva s a köszvény
összehúzta a lábait. De Vitry marquis ezzel a tréfával ütötte el a
kudarczát, s a francziáknál mindig annak van igaza, a ki az embereket
meg tudja nevettetni.
Nevettek rajta s chansonetteket csináltak belőle.