Ez az esemény képezte a forduló pontot a világtörténelemben.
A franczia udvar által tervezett összeesküvés napvilágra jött egy
cselszövény által, melynek sikerülte egy asszonyi hajszálon függött. A
hajszál nem szakadt el, mely oly gyönge, hanem e helyett elszakadt a
láncz, mely Lengyelországot Francziaországhoz köté, az az erős láncz.
Az a párt maga, mely a francziához szított, megszégyenültében a
legdühösebb ellensége lett a tegnapi szövetségesnek, mikor annak
gúnyszavaiból megérté, hogy mily megvetett eszközül adta oda magát s ez
fordult legdühösebben ellene.
Egész Varsó fellázadt a franczia követ ellen. Az országgyűlésen törvényt
hoztak, mely megtiltja a franczia követnek Lengyelországban
letelepülését, s egy szónok – a lithvaniai Tiszkievicz – azt
indítványozá, hogy marquis de Vitrynek négyszáz botot kell veretni a
talpára török módra! Ez az indítványa ugyan nem fogadtatott el, de
Tiszkievicz azért esküdött égre és pokolra, hogy de Vitry mégis meg
fogja kapni a négyszáz botot a talpára. A franczia követnek a hintaját
az nap kövekkel dobálta meg a nép. A király tudtára adatta de Vitrynek
és Gravelnek, hogy jó lesz az éjszaka oltalma alatt elhagyniok Varsót,
minden hozzátartozandóikkal együtt.
S a két marquisnak igen jó sugallata volt, a midőn pompás hintajaikat,
kiséreteikkel együtt, a varsói főuton elbocsátva, ők maguk ketten,
álruhába öltözve, egy paraszt szekéren mellékutakon igyekeztek kijutni
az országból; mert bizonyára Varsótól egy napi járásra ott várt rájok
lesben Tiszkievicz négyszázad magával, s mindegyikénél volt egy
mogyorópálcza; úgy akarta beváltani a fogadását. Jó szerencse, hogy csak
az üres hintókat kapták meg.
A franczia befolyás ezzel teljesen megbukott Varsóban.
S mily csekély okok miatt!
Azért, hogy D’Arquient nem irták Ducnek nagy betűvel, azért, hogy a
franczia királyné egy marquisnak királynévá lett leányát nem akarta
testvérének nevezni, azért, hogy Sardis lovagnak olyan szép szemei
voltak, azért, hogy egy Gonzaga-hajszál egy levélcsomagot megbirt.
És ezen a láthatatlan csekélységen mult, hogy Lengyelország Moszkva
ellen forduljon, s hatalma teljében összezúzza a keletkező orosz
birodalmat, elmult, hogy a török birodalom Bécs városát birodalma ötödik
fövárosává tegye, a negyedik volt már Buda; és elmult, hogy Budán egy
Tököly királyi dynastiája örökítse meg magát. Megfordult a végzet!