A királyi vőlegény ágyas házának ajtaja Luiza Máriára nézve
sírbolt-ajtó. Innen az a leány, a kit Luiza Máriának neveztek, nem tér
vissza; a kilépő már asszony, a kinek neve Hedvig. Az északi szláv
udvaroknál az idegen népből elhozott királyi jegyesnek nem csak a pártát
kell felcserélni a főkötővel, hanem a keresztnevét is az uj bérmált
névvel, a mit királyné korában fog viselni. Luiza Mária másnap reggel
már Hedvig volt. Ulászló király pedig a férjek legboldogabbika. Ez
kétségtelen volt.
Leonora miatt nem volt ok aggódni, Bethune okos ember s be van avatva a
színjátékba. Ő jól fogja adni – a férjet.
De hát Mária?
A fejedelmi párt másnap reggel az étkező teremben udvaronczainak egész
serege várta, s harsogó «vivat» kiáltással fogadá, mely zaj tovább kelt
a külső termekbe, le az utczára s befejezését nyerte a várpalota előtt
felállított ágyuk dörgésében, a mik aztán tovább adták az örvendező
zsivajt az ó-városnak, a Dlugának, a Miadovának s a Visztula túlpartján
fekvő Prágának.
A királyné elragadón mosolyogva fogadta udvaronczai hódolatát; de e
mosolyon keresztül aggódó vizsga tekintet kémlelt ki a terem óriási
várablakán át a városra.
A királyi palota a Zamek magas dombtetőn épült, úgy, hogy annak
ablakaiból a folyvást menetelesen alámélyedő városon egészen végig lehet
látni.
A Radziwill-palota szintén az ó-város közepén, (ma a helytartó lakhelye)
homlokzatával a királyi palota felé van fordulva.
A lengyeleknél azon időben még egy szép regényes népszokás dívott. A
lakodalmas ház elé magas szálfát állítottak fel, a minek hegyére abban a
perczben, a mikor a menyasszony megérkezett, hosszú, földig lengő fehér
lobogót húztak fel. Ezt a fehér lobogót azután időjártával hasonló
hosszú, földig érő piros lobogóval cserélték föl. A fehér volt a
menyasszony jelvénye, a piros az asszonyé.
A Radziwill-palota előtti fehér lobogót messzire meg lehetett látni, a
mint az erős északi szél felkapta és kigyót csinált belőle, mely a
légben vonaglik s küzd a szerelmesével.
– A komámnak igen jó álmai lehetnek, hogy a tizenkét ágyulövésre sem
ébredt fel. Jegyzé meg a bohócz. Az udvaronczok mosolyogtak és
suttogtak.
Egyszer azonban a fehér zászló kezdett lefelé hanyatlani az árboczon,
folyvást haragosan védve magát goromba kérője, az északi szél ellen.
– Ah, a fehér zászlót leeresztik! tapsolt a király, s a királynénak is
úgy kellett tenni, mint a ki nevet. Bohócz! mikor a piros zászló feljön,
légy készen: algebrát tanítok a hátadnak!
De a bohócz háta nem tanult algebrát; mert a piros zászló nem jött fel
az árbocz hegyére: – hanem feljött a fekete.
Máriának a nászéj nem főkötőt hozott, hanem özvegyi fátyolt. Radziwill a
hármas lakodalmon nagyon sok áldomást talált inni az erős magyar
aszúborból s a nászéjszakán Attila király sorsát osztá, ki a nászágyon
ravatalát lelte. Máriát felverték gyermekálmából azon ágyulövések; de
férje olyan jól aludt, hogy sohasem ébred fel többé.
Ezzel aztán hétszeres pecséttel volt lezárva a titkok titka. A király
boldog volt és szerelmes; Leonora férje a franczia király híve és
megbizottja; Mária pedig özvegy asszony: a leggazdagabb és a
legelőkelőbb herczegnek az özvegye Lengyelországban.