Az eljegyzés az ország rendeinek jelenlétében ment végbe. Másnapra volt
kitűzve maga a menyegző: az ünnepélyek legfényesebb napja.
Bethune marquis még az nap este találkozott Luiza Máriával s értesíté
róla, hogy a király el van ragadtatva menyasszonya szeretetreméltósága
által. Neki is elmondta a Boisdauphin levelének történetét s aztán
darabokra tépte a levelet s a tűzbe veté. Mit gondol ön? mondá ő
felsége: az a két leány legalább tizenöt esztendős, menyasszonyom pedig
huszonöt. Tizenötöt a huszonötből kiveszünk, marad tíz; tízből tizenötöt
kivenni: az meg nem megy! Én bizonyítám, hogy ez algebrailag is igaz, s
hogy az egész csak egy bohó tréfa volt; már a rómaiaknál szokásban volt
az új házas férjeket ilyesmivel boszantani az ifjú legényeknek, a kik
szeretnek tréfát űzni abból, a ki a koszorut elnyerte s megkeseríteni az
örömeit. Még a császárok is kaptak a lakodalmukra irt «fescenninákat», s
nálunk francziáknál az épen bevett szokás.