Ha a jó isten minden angyala leszáll az égből, akkor se hiszem, hogy nem
a vót. Mert itt nagyon szorul azóta. Itt a szivembe baj lett… A gyereket
kimentettem, az ártatlan apjukat megöltem…
Mély csöndbe hallgatták; mindenki meg volt illetődve.
Pánczél József komoran mondta:
– Hej édesanyám, szép, szép a nagy vitézség… Meg ott nem is érez az
ember semmit. A puskalövés annyi, mintha méh csipné meg az embert… De
azt a gyereksirást, azt nem felejtem el.
_(1914. okt.)_