Az egyszeri embernek lusta volt a felesége, mikor összekerültek,
próbálta az embert, nem főzött vacsorát, mit szól? hátha így is jó lesz,
ha nem esznek fölt ételt!
Az ember erős munkát dolgozott, éhes volt, megmondta a feleségének, hogy
ez többet elő ne forduljon, mert akkor vereshajmát eszik, a vereshajma
pedig bolonddá teszi. Az asszony oda sem hallgatott, mit beszél az ura,
pár napra rá megint nem főzött, az ember behozott 2 vereshajmát, odaült
az asztalhoz s ette. Mikor már megette, felkelt, elkezdett düllöngélni,
addig düllöngélt, hogy megtalálta a botot, akkor az asztalra ütött,
azután a falra meg az asszonyra, jól elverte az asszonyt. Az asszony
azután főzött rendesen.
Mikor már hosszú ideig szépen, békességben éltek, az asszonynak az
eszébe jutott, hogy meg kellene próbálni, hogy mit csinál az ember
mostan, mikor már annyi ideje, hogy békességben élnek? Az ember nagyon
szerette a paprikást, azt főzött az asszony, beletette a kemenczébe,
hogy el ne hüljön, a tűzhelyt, konyhát kitakarította, hogy nyoma se
legyen, hogy főzött. Az ember hazajött, látja, hogy a tüzhelyen nem ég a
tűz, kérdezi az asszonyt: nem főzött? Az asszony elszámlálja, mi mindent
csinált, milyen sokat dolgozott, nem ért rá főzni, majd ma nem esznek
fölt ételt; nincs, jól lesz úgy is. Az ember azt mondja: „Hát akkor hozz
be 3 vereshajmát!“ „Van fölt étel! van fölt étel! csak ne egyék
vereshajmát – mondja az aszszony s hozta be a paprikást – van paprikás,
mert megint bolonddá teszi a vereshajma!“ Azután főzött rendesen.
(Gyopárosi-szöllők.)
=29. A kis Kolozs mög a nagy Kolozs.= _Andersen_ ismeretes meséje
valamelyik forditás útján hatolhatott le a magyar nép közé, melyet
azután az egyházaskériek kevéssé községük viszonyaihoz alakítottak,
honnan máshova járnak templomba, mi a mesében kifejezést is nyert.
Gyüjteményeinkből eddig elé _Kálmány_ Sz. I. k. 182. 1. _János mög a
Jakabok_: Sz. II. k. 128. l. A _szögény ember jövendőmondója_ változatát
ismertük. Furfangosságából találunk változatot _Szeged népe_ II. k. 127.
l., utolját _Jókai_ 42. lapján: _Csalóka Péter kalandjaiban_, melynek
_Bohó Misi_ néven Hódmező-Vásárhelyt telyjesebb változatát jegyeztem le
– ilyenből kerekíthette ki _Jókai_ is _Csalóka Pétert_. Kárnak kell
mondanom, hogy a _Bohó Misiben_ előforduló sikamlós és drasztikus
helyeknél fogva, még zárójel közt sem közölhetem, pedig elmésebb, mint
_Jókaié_.
Kolozst a _Gyopárosi-szöllőkben Kuluzsnak_ hallottam mondani. _Idegen_
változatait _Köhler_: I. k. _List und Leihtglaubigkeit_ felirással jelzi
a tárgymutatóban, _Andersen_ meséjét a 242. lapon. _Aarne_ az 1535. sz.
jegyzetében emliti a finn változatokat.
=30. Tréfás Jankó.= Vesd össze _Jókai_: _Csalóka Péter_ és _Kisfaludy_:
XVII. k. _Paprika Jancsi_ kópéságaival s jegyzetében emlitettekkel.
=31. A kitanult katona.= A _bolond keresés_ _Kisfaludy_: XIII. köt. _A
szükség_ és a _Kisfaludy_: XII. k 467. l. XIX. m. jegyzetében van
elősorolva, megvan a következő sz. mesében is.
=32. Kire marad a kis ködmön?= Változata _Arany_ 61. lapján: _A kis
ködmön_, melyet éppen úgy hallottam _orosházi_ elmagyarosodott tótoktól.
_Aarne_ 1450. számot adott finn változatainak. _Bolte_ a 21. sz. j.
említett műve I. k. 335. l. ír róla. _A bolond keresést_ a megelőző
jegyzetben említettük.
=33. Ügyetlenek.= Az eleje _Kálmány_: Sz. II. k. 131. l. _A róka
keresztelése_ állat meséhez van fűzve.
=34. A bárgyú ember.= _Jókai_ 70. lapján közli a változatát: _Az
elveszett csibék_ felirással; lásd _Kisfaludy_: VIII. k. 444. l. _Csacsi
csicsa_ I. meséjét, _Aarne_ 1408. j.
=35. Miért nincs az oroszlán hátulján szőr?= Az _Ethnographia_ XIV. évf.
425. lapján _Brunszvik_ 2. pontjának változa.
=36. A róka szabadulása a kútból.= Változatai _Aarne_ 32. sz. j. alatt,
_Köhler_: I. 107. lapján vannak említve.
=38. A német és az ürge.= Németből kerülhetett népünk ajkára német
hallja németül beszélni az állatokat.
=39. Mindön anyának lekszöb ba maga fija.= _A bagoly és a sas
egyezkedését_ _Dähnhardt_ II. k. 243. l. –; a _legszebb gyermek_-et
_Ugyanott_ a 246. lapján találjuk.
=42. Mé harakszik a kutya a macskára?= Vesd össze _Arany_: 274. l.
_Miért haragszik a disznó a kutyára_ stb.: _Krisztusurunk átvitelét a
vízen_ _Kisfaludy_: I. k. 507. l., _Kálmány_: Sz. II. k. 140. l.,
_Világunk_. 37. lapján találjuk. Lásd a mese kezdetére _Kisfaludy_:
XVII. k.: _Mijûta öszik az ökör ėgy pár óra hoszszájig_ jegyzetét.
=43. A farkas mulatni megy, azután szállni tanul.= Adatunk két
állatmeséből van egybefűzve: az eleje a _Farkas-tanya_, _Arany_: 117. l.
töredéke; az utolja _Kálmány_ Sz. II. k. 132. l. _A szarka mög a róka_
mese; _Aarne_nál 56. _A_.-val jelelve. Mesénk _első_ felében is
teljesült a legtöbb mese összekapcsolásánál tapasztalható eljárás: hogy
az egyik mesét tíl-túl, nagyjából czéljához igazítva, töredékesen
alakítva meséli a mesemondó. Ha szabad a változatok összevetéséből
következtetni, akkor a töredéket úgy kell kiegésziteni, hogy az inni
ment állatoknak a kocsmáros helyet nem adott s az állatok megbosszulták
magukat rajta: _FFC_ 11. szám 1. lap, Aarne: _Die Thiere auf der
Wanderschaft_ dolgozata.
=44. A hegyek keletkezése. 45. A hegyek nagyobbodása.= Lásd _Dähnhardt_.
II. k. 234. l. s _Kálmány_: _Világunk_ 27. lapját, hol az 1. számú
adatunk nyelvjárásilag hibásan van közölve. Elkeresztényesedett
változatokkal van dolgunk, eredetileg nem a hegyek keletkezéséről szólt
adatunk s változata: a _Nyelvőr_ XXXVII. k. 45. lapján levő hagyomány,
hanem a _hegyek nagyobbodásáról_, mint a 2. számú töredékben van s nem
is Krisztusurunkkal összekötve. Az _Arbuc_-hegyről olvassuk, hogy
először ez a hegy kezdett emelkedni s így nagyobbodni is egyúttal, utána
a többi: _Windischman_: (Zoroastrische Studien Berlin 1863.) 69. lap.
=46. Az Ördög el akarta rekeszteni a világot.= _Kálmány_: _Világunk_. 7.
lapján szóltunk róla, a _kakas szó ereje_ a _Kisfaludy_: XIII.
kötetében: _A dubricsoni oltár keletkezése_ jegyzetében van felemlítve.
=47. Csak égy aszszony vôt,= tudniillik a ki leányból lett asszony, a
többi állatból. Változata _Kisfaludy_: XVII. k. _Mé monygyák emböri
nemzet, aszonyi álat?_ jegyzetében van felemlítve.
=48. Az angol nyelv eredete.= Jelen alakjában adatunk adomának, nem
kosmogonia-töredéknek tetszik. Menetére nézve hasonló _Dähnhardt_: III.
k. 185. l. 5. sz. adata, melyet Szegeden is ismernek.
=49. Mióta hajlik le a szomorúfűzfa?= Változatait lásd _Dähnhardt_: II.
k. 40. l. – IV. _Schutzspendende Bäume_.
=50. Mióta nincs a szomorúfűzfának tüsökje?= _Az ághajlást_ v. ő a
megelőzővel, _Kálmány_: Sz II. 139. l. és a _Világunk_ 40. lapján
levővel.
=51. Miből lett a gomba?= Változatait _Kálmány_: Sz. II. k. 142. l.,
_Ethnographia_ XXI. évf. 302. l., _Dähnhardt_ II. k. 108. l. v. ö.
_Kisfaludy_: XVII. k. _A czipó_ eredetéről szóló adattal.
=52. Mióta akasztják a betyárokat?= Lásd a _Kisfaludy_: I. k. 500. l.
_XXVI._ számút. V. ö. _Kálmány_: _Világunk_. 27. l. hola pogány isten
sem nem bölcs, sem nem mindentudó, mint hagyományunkban van festve,
melyben a rosszul, hibásan teremtett dolgokon való újitásról van szó: a
demiurg Péter nyúl az anyaghoz itt is a feljegyzésben, de Krisztus
mondja mit írjon. Rosszul teremtésről szól 100. gúnyolódónk is.
=53. Krisztus jóslásának be kell teljesedni.= _Ödipusz mese_ alakú
mondája keresztény alakban, a _vérfertőzés_ helyett _testi halál_ van az
anyát illetőleg, csak az a kár, hogy muzsikus czigánytól jegyezhettem le
s ha keresni kellene a párját, a szláv czigányoknál keresném. Az eleje
megvan _Krauss_ (Friedrich: Sagen und Märchen der Südslaven Leipzig) II.
67. lapján: _Der Eltermörder;_ _Aarne_ a 931. számot adta neki.
=54. A magyarok származása és lakóhelyei.= Meséink hősei farkast nem
szopnak, _medve, ló, tehén, juh_ tejével erősödnek, kéziratomban van egy
hős, a ki _kutyának a fia_, de farkast szopót másikat még eddig nem
találtam. A farkasok az _orosz_ és _oláh_ mesékben játszanak szerepet.
Az oroszban csak olyan _tanácsadója_ a mesehősnek, mint a magyarban a
tátos ló. _Gubernatis_ (Die Thiere in der indogermanis-hen Mythologie) a
XII. fejezetében a 451. lapon felhoz _eszt-et_ is. _A Romulus és Rémus_
monda idevágó vonását, lásd _Ipolyi_: mythologia 153. l., valamint a
német _Wulfingeket_ azért nem említem, mert a kunok, kik e vonást
megőrizték, sem a latin, sem a germán eredetű népekkel nem érintkeznek
ma s ha kölcsönvételről van szó, keletre kell a szemünket vetnünk. Ide
látszik mutatni mondánk ama figyelemre méltó helye is, mikor a magyar
kovácsoktól azt kérdezi a török: ki birja ezt a nehéz kard ot forgatni?
mire a farkast szopó vezér vállalkozik, miből baj keletkezik s a vezér
agyonvágja a törököt; a monda e részét vesd össze az arab _Antar_-féle
kard megforgatásával, hol azonban a király a kovács fejét vágja le.
(Ethnographia XXIII. évf. _Isten kardja_ 337. l.) _A kardról_ lásd 1.
sz. jegyzetünket.
=55. Szolnok elnevezése.= Erőltetett, mint _Battonya_-ból – (kiejtés
szerint _Batonya_) – a _Batu-tanya_ kiokoskodása: e szerint _Batu_ (kán)
_tanya_-ból van összevonva, csak hogy akkor is _Batu tanyája_ és nem
Batu-tanya. A mult század hatvanas éveiben sütötték ki ezt tanult
emberek, nem is a nép. Batonya a régi iratokban Bathona szláv jövevény
szó (_Melich_ János: Szláv jövevény szavaink Budapest l. k. 2. rész 101.
lap.) Erőltetett a 118. számú is, melyet a néptől jegyeztem le és a 119.
számú, melynek változata az _Ethnographia_ XVII. évf. 229. lapján van.
_A szláv jövevény szavaink_ közé tartozik _Szolnok_ is: (Melich J. i.
műve 127. l.)