Hol vôt, hol nem vôt, vôt a világon ėsz szögén embör, vôt annak 6 fija,
de ojan szögén embör vôt, hogy a gyerököket sė merte az úcczára
ereszteni, mer ruhájuk nem vôt. Vôt ennek a szögén embörnek ėgy gazdag
bátytya, de fösvény vôt, hijába mönt hozzá a szögén embör, nem kapott
sėmmit sė, aszonta: „Én is keservessen kerestem, keressél tė jis!“
Kimönt a szögén embör halászni, nem fogott sėmmit, hazamönt nagy búsan,
sírtak a gyerökök mög az aszszon, mögesött a szögén embör szíve, kimönt
viszsza, halászni. Hát, amint halászgat, halászgat, hát, ėcczör
mögmozdul a háló, kihúzza a szögén embör, nem hal van benne, hanem csak
ėgy kerek kő: „No! – gondolta magában a szögény embör – ha mán nincs
hal, hazaviszöm eszt a követ, legalább lösz mivel jácczani a
gyerököknek. Hazavitte, mögörültek neki a gyerökök, mingyá elkeszték
gurigázni, hát ėcczör csak elkeszdött fényösödni, éfél fele mán az egész
szoba világos vôt. Gondolt ėgyet a szögén embör: „Feleségöm! fölviszöm
én eszt a kirájnak, hátha ad érte ėgy harapnivaló kinyeret a
gyerököknek.“ El is vitte a szögén embör. Kikérdöszte a kiráj: „Mi
járatba vagy tė, szögény embör?“ „Én bizon ide gyüttem vôna, három nap
úta nem tuttam halászni ėgy halat sė, hát! eszt a kerek küvet
kihalásztam és elhosztam ajándékba, hátha ad ėgy falat kinyeret érte,
mán 3 nap ûta nem öttek a gyerökök ėgy falatot sė.“ A kiráj mögnészte a
küvet és aszonta a szolgáknak: „Tőcscsetök mög ėzs zsákot ennek a szögén
embörnek, legaláb lösz mit harapni a gyerökejinek!“ Mikor haza mönt a
szögén embör, mongya az aszszonnak: „Eregy, kérjé a bácsitul ėgy vékát,
mérjük föl eszt a pészt! mönynyi löhet?“
Elmönt a szögén aszszon a vékájé, hazavitte, mongya otthun az urának: „A
bácsi mög csúfolódott! Még aszonta, hogy nem hamut mérünk-ė?“ „No, majd
viszöl ėgy párt mutatóba!“ mondja az embör. Mögmérték, hát éppen 2 véka
lött. Hazavitte az aszszon a vékát, töttek bele 2 aranyat mutatóba.
Mikor oda ér a szögén aszszon a vékával, hát csak nézi a bácsi az
aranyakat! Kikérdöszte a nagybácsi, hogy: „Hát hun vöttétök az
aranyakat?“ Elbeszélte a szögén aszszon, hogy hát kerek kűjé kapták a
kirájtul! Gondolta a fösvény bácsi: „Ha tik ėgy kerek kűjé 2 véka
aranyat kaptatok, akkor én 2 czimörös ököré menynyit kaphatok?“ Másnap
útra készült, elhajtotta a 2 lekszöb ökrit a kirájnak. Bevezették osztán
a gazdag embört a kiráj elébe, kérdözi a kiráj: „Mit hosztál? gazdag
embör!“ Aszongya a gazdag embör: „Hosztam fölségödnek 2 szép ökröt.“
Mongya a kiráj; „Tė hoszhattál, gazdag embör! mer van; hanem vidd el
annak a szögén embörnek, oszt ad oda neki, mer ű neki ús sincsen!“ A
gazdag embör mögszégyölte magát, elgyütt a kirájtul, többet sömmiféle
ajándékot nem vitt a kirájnak; a szögén embörbül pedig gazdag embör
lött.
(Hódmező-Vásárhely.)
=24. András: a kitett gyermek.= _Hahn_ 10. mesetipusából kevés példát
találunk bemutatva, azért vettem fel gyüjteményembe e nyomtatványból
kerülhetett adatot, melyben az anya csak közvetve teszi ki törvénytelen
gyermekét.
=25. A czigány, a pap és a bíró.= _Aarne_ 1700. számmal jeleli meg a
finn változatokat.
=26. A fájóslábú mester a harangozó hátán.= Pár sora _Kisfaludy_: IX. k.
528. l. van. Változata a 116. számú hiedelem, _Aarné_nál 1791. számú.