Innet-onnat, hetedhét ország ellen vôt ėgy embör, annak nagyon sok
gyeröke vôt, mikor mögént születött ėgy kislánya, êmönt komát keresni,
mer mán Szőregön nem tanát komát. Mönt, möndögélt, előtanát ėgy embört;
öreg _Őszembör_ vôt mán, kérdözi: „Hova mégy? tė!“ aszongya az embör:
„Êmék _komát keresni!_“ Aszongya az Őszembör: „Maj êmék én!“ Aszonta az
embör: „Nem köllesz!“
Akkor mögén mén, mén, előtanát ėgy kútat, ėgy _aszszony merte_ (belőle)
a vizet, kérdöszte az Aszszony, hogy hová mén? Aszonta: „Êmék komát
keresni.“ „Maj êmék én!“ Aszonta az embör: „Maga jólösz!“ „No, hozza el
a kis gyerököt – mongya az Aszszony – hozza el ide a kúthon, maj itt
mökkörösztöjjük!“ Êvitte az embör a kis lányát, mökkörösztőték:
Nánikának. Aszongya az Aszszony: „No, jó lösz ez a kis lán énneköm! maj
hozok föl ėcs csomó ruhát,“ osztán lėmönt a kútba, hozott föl ėcs csomó
ruhát, aszonta: „Esztet vidd haza a feleségödnek, add oda az ágyba, hogy
ógygya ki.“ Mikor főbontotta a felesége, ruha vôt benne mög péz; a
ruhábul _mindég vartak: osztán sosė fogyott, a pézbül mindég kőtöttek,
osztán sosė fogyott._ Az az _aszszony a Krisztusurunk vôt_, aszonta
Nánikának, mikor mán nagy lött: „Nánikám lelköm! ne ez a _bögre, ebbe nė
nyûcsd az újjadat_, mer ha belenyûlsz, akkor bajod lösz, hanem csak
őrizzed!“ Elik, hogy kimönt, Nánika mingyá belenyûtotta az újját a
bögrébe; mikor kivötte türűgette az újjárû, de nem mönt lė a vér, akkor
bekötötte az úját. Haza gyütt Krisztusurunk, möglátta az újját: „Nánika,
lelköm, mi lelte az ûjadat?“ Aszonta: „Mögváktam!“ Oszt nem akarta
mutatni. „Nánikám, lelköm, aszonta _Krisztusurunk_: „Mutazsd mög, mer
főviszlek ėgy nagy, magos fára, oszt akkô néma lösző, nem tucz
beszélni!“ Nánika csak nem akarta mögmutatni.
Oszt fölvitte ėgy nagy, magos fára, âra mönt ėgy úr, ėgy kiráj vadászni,
kutyája âra szalatt, a fáhon, oszt vonyított föl. A kiráj êkűtte a
kocsissát, hogy nézze mög: mi van odafönt? A kocsis êmönt oda, oszt
nėszte, mikô viszszamönt, mingyá monta, hogy nagyon szép kis lány.
Odamönt a kiráj, híta lė, oszt nem tudott beszélni, csak úgy mutatta,
intött, hogy nem bír beszélni. Akkô a kiráj öszszeszödött létrákat,
öszszekötöszte, oszt maga mönt föl érte; lėhoszta, oszt hazavitte ű
hozzá. Mikô mán mögnyőt, êvötte feleséginek.
Ėccző a kirájnak háborúba köllött mönni, ekkô mán mög akart lönni a kis
gyerök oszt a kiráj vigyázókat álított a felesége mellé, hogy sėnki sė
möhessön oda. Odamönt Krisztusurunk, hát Krisztusurunk mind elaltatta,
odamönt Nánikáhon: „Nánikám, lelköm, mutazsd mög az ûjadat, maj elviszöm
a kis gyeröködet, oszt nagy kést töszök melléd oszt aszt gondojják, hogy
mögölted.“ Aszonta Nánika: „Nem bánom én!“ Oszt Krisztusurunk nagy vérös
kést tött melé, elvitte a gyerököt, de azért a kezit nem mutatta. Mikô
fölébrettek, nészték, hát nagy vérös kés vôt mellette oszt az aszszony
nem tudott beszélni. Minygyá irtak a kirájnak, hogy a felesége mögölte a
gyerökit. Akkô a kiráj hazagyütt, otthun vôt ėd darabig oszt mögént el
köllött neki mönni, oszt akkô mögént mög akart lönni a gyeröke, mögént
fogattak vigyázókat, oszt aszonta a kiráj: ha még ėcczör nem vigyáznak,
akkô minynyájinak fejvesztesége lösz. Mikô möglött a gyeröke, mönt
Krisztusurunk, minynyájan aluttak, aszonygya: „Nánikám, lelköm mutazsd
mög az ûjadat, mögént êviszöm a gyeröködet oszt nagy vérös kést töszök
melléd, aszt gondojják: hogy mögölted a gyeröködet!“ Aszongya: „Nem
bánom én, nem mutatom mög!“ Elvitte a gyerökit oszt nagy, vérös kést
tött mellé. Fölérzöttek a kik őrözték, mögijettek, hogy mögént mögölte a
gyerökit. Akkô mögírták a kirájnak, hogy eszt mög nem löhet őrizni, mê
mindég mögöli a gyerökit. Hazamönt a kiráj, otthun élt ėgy darabég, oszt
mögént el köllött mönni, mögént fogadott mellé, hogy vigyázzanak rá.
Krisztusurunk mögént bemönt: „Nánikám, lelköm mutazsd az ûjadat, mer
mögén elviszöm a gyeröködet!“ Nánika csak aszonta: „Nem bánom én!“
Elvitte a gyerökit oszt nagy kést tött mellé. Mögirták a kirájnak, hogy
eszt nem löhet mögőrözni. Mikô hazagyütt a kiráj, csinátatott házat,
ahun az álatok vôtak oszt az egész várost öszszehîták, hogy gyűjjön
csudájára, mer Nánikát beledobik. Akkô mán minynyájan ott vôtak, még ėgy
hintó gyütt sebössen, csillámlott, még aszt mögvárták. Mikô odaért, akkô
lėszált Krisztusurunk, aszongya: „Nánikám, lelköm, mos mögmutatod-ė az
ûjadat? Aszongya: „No, mos mán mögmutatom, mê látom, végem lösz!“ Mikô
mögmutatta, a zsebkendőt kivötte a zsebibül, möktörűte, oszt minygyá
lėmönt a vér: _az a vér Krisztusurunk vére_ vôt. Krisztusurunk oszt
odatta neki a 3 gyerökit, hogy visejje gonygyát, úgy oszt nem dopták
bele Nánikát abba a hászba, azután beszélni is tudott. Akkô még ėccző
mögesküttek, most is élnek, ha mög nem haltak.
(Szőreg.)
=23. A 3 szent királ.= Az _1001 éj:_ XI. k. 260–288. l. _Die geschichte
Khwadschah Hasans al Habbal_ feliratú, terjengős meséjének elég szépen
elmondott változata. Másként tárgyalja az alább közlött 114. sz. adat,
melyet főként a _Boldog_ szaváért közlünk – melynek változatait a
_Kisfaludy_: XII. k. 460. l. XII. sz. meséje és _Aarne_ 495. sz.
jegyzetében keresd. _Munkácsi_ (Bernát: Árja és kaukázusi elemek. 1901.
Bpest. 173. l.) említi, hogy a boldog, bódog, bodog felix, glücklich
érteményben is előfordul; így mondják a szótárak is a Félix = Bódog
keresztnévnél, de ez idegennek látszik. E szerint az okoskodás szerint
alakítva mesénk nevét, így szólana: melyik jobb, a Szerencse-e, vagy a
Szerencse? A _boldog_ szóhoz fűzött megjegyzésekre ide jegyzem, hogy
bôdog, vagy bódog, bodog alakban nem emlékszem, hogy a néptől hallottam
volna az _ö-ző_ magyaroktól; nálunk mindig boldog. A tóteredetű
Csanádpalotán hallottam először a _szolda_-t, hol _Pelpás_-Kovács is
van; lásd Munkácsi sorait. A _boldog_ inkább gazdag érteményű: „Istenöm,
de boldog, mindöne van.“ (Szeged) A kinek mindene van, a mire szüksége
van, az gazdag.
A _kerek kőfogás_ a mennyiben vele szerencsés lesz, ennyiben ide
számitandó, változata _Merényi_: E. I. k. 143. l. változatait lásd
_Kisfaludy_: XVII. k. Hogyan ajándékozott Mátyás király? jegyzetében!
ilyen alább a 115. sz. adatunk is.
A Szerencsét személyesítve _Gonzenbach_ II. k. 52. sz. jegyzetében
emliti; a szerencsegolyót U. o. 21. sz. jegyzetben.