Gyila, gyila
Gyöngyösszőrű kis kecském
Kiráj udvarába,
Kecskeszőrin a lėjány,
Lėján csėcsin a barát,
Barát farán a lapát,
Lapát végin az aszony,
Aszony farán bíróbot,
A bot végin a bíró.
Kík kő, török gyerėk,
Tarka farkú töröktyúk,
Amoda mén hat pap,
Utána hat bak;
Hatot ütyi,
Bakot ütyi,
Hat papot
Bottal ütyi
Hat bak,
Vége van.
(Pécska.)
=19. Százat egy csapásra.= Idegen változatairól _Bolte_ 21. sz.
jegyzetünkben idézett műve I. k. 148. l. –, a finnekről _Aarne_ 1640.
sz. jegyzetében szól. _Hahn_ 39. m. tipusából _Aarne_ kiszakajtotta az
1049. sz. j. elősoroltakat; a magyar meséket tekintve több
megkülönböztetést is tehetünk. Mesénkben, a 19. számúban, hol a mesehős
a királyleány kezéért kénytelenségből győzedelmeskedik furfangjaival a
démonon, hogy a közte és a leány között levő _rangkülönbséget_
megszüntesse, melyet az _atya hangoztat_. Lásd 6. sz. jegyzetünk
utolját. Több vitézcselekedet színezetű feladatot végez _Merényi_: S. I.
k. 183. l. _A vitéz szabó_ is, hogy a mesehős a trón különböző értékű
garádicsán való állásra s így a leány kezére az _atya szerint_ érdemes
legyen; vagyis a rangkülönbség megszünjék. Itt az atya teszi feladatai
végzésével a hőst leánya kezére méltóvá; II. kötetünk 16. sz.
jegyzetében oly adatot is mutatunk be, melyben a rangkülönbség
eloszlatása a mesehős találmánya. _Merényi_ meséjére meg kell
jegyeznünk, hogy nem a magyar sajátságokat őrző nép valamelyik tagjától
írta le: mert a 189. lapon olyant említ, mit a nép nem mond, mikor az
oroszlán _meghalásáról_ beszél, még ha ő mondja a népnek, akkor is a nép
kiigazítja, hogy az oroszlán döglik s az állatok közül a _méh hal_,
nagyon elvétve hallottam a _fecskéről_.
Csillaggal jelelhetjük a _Hahn_ 39. sz. m. tipusa azon meséit is,
melyekben a mesehős furfangjaival megszabaditja a királyleányt és a
kezét nyeri el, mint _Kisfaludy_: I. k. 383. l. _A czigány az égben és
pokolban;_ IX. k. 518. l. _A három örökség_. Alább a 111. sz. ujjat
_odaékelő_ adatunkban a _templomot_ szabadítja meg a király leánya
kezéért furfangjaival; _Kisfaludy_: X. k. 403. l. _A szabó és az
Óriások_-ban a _falut_ az Óriásoktól pénzért. Mindezt összevonva,
mondhatjuk: A mesehős furfangjával _valamit megszabadít_ az embertől
különböző _démon-féle lénytől valamiért_.
Ezek mind hősködnimenő mesehősök; vannak azonban meséink melyekben a
mesehős ellentétje _a vitéz szabónak_ és változatjainak abban, hogy a
mesehős nem bántana senkit, csak őt, vagy az övét ne bántsák s csak
mikor ellenfelein kezd diadalmaskodni, akkor kerekedik felül. _Aarne_
1049. sz. FFC 3. meghatározását aligha fogjuk használhatni, mert –
miként II. k. 6. sz. jegyzetében is említjük – meséinkben a különféle
furfangosságok össze vannak keverve. Könnyebb összevetés végettitt
közöljük a 112. sz. mesét, melyre vonatkozólag meg kell jegyeznem: hogy
a benne előjövő _vérivás_ úgy került bele, hogy mikor 1. sz. _Köles_
mesénket sokak jelenlétében s egyes részeit többször is leírtam és a
vérivás jelentőségét előttük kiemeltem, mindjárt került emberem, a ki
párját vállalkozott mondani. Igy jött létre mesénk a jelen alakjában. A
nevezetes helyet többször hallotta, többször elmondattam a _Köles_
mesében, nála a _vérintvaló testvérek_ azért mégis csak _czimborák_
lettek s hogy a _vérhez bor_ is kell és az _igéknek_ sem szabad
hiányozni, nem bírta magának megjegyezni és a vérivása a népnél is
divatba jövő _pertu_ pohárra olvadt össze.
_A nehéz feladatok_ 3. sz. jegyzetünkben vannak elősorolva.