Volt, hol nem volt, volt egy városban 3 orvos: az egyik szemorvos volt,
a másik belorvos, a harmadik külorvos. Egyszer összetalálkoztak egy
kocsmában, beszélgettek egyről-másról; a beszéd közben eldicsekedtek
egymásnak. A szemorvos elmondta, hogy ő már annyira vitte, hogy a szemét
úgy ki tudja venni, hogy három napig álljon itt az asztalon, harmadnap
tegye vissza, csak úgy lát, mint azelőtt. „Az semmi! – mondja a belorvos
– én a gyomromat tudom úgy kivenni, hogy ha 3 napig a teknyőben van s
harmadik nap visszateszem, csak olyan jó, mint azelőtt volt.“ A külorvos
pedig azzal kérkedett: hogy ő a karját vágja le s ha harmadnap
helyreteszi, csak olyan jó, mint azelőtt volt. A kocsmáros
végighallgatta az egészet, fogta magát, kiment, behozott egy nagy
teknyőt, odavitte az orvos uraknak hogy megmutathassák: mit tudnak. A
szemorvos, mikor meglátta a teknyőt, kivette a félszemét, beletette a
teknyőbe; a belorvos a gyomrát fektette a szem mellé! a külorvos pedig,
hogy megmutassa, hogy ő is tud valamit, levágta félkarját, odatette a
belorvos gyomra mellé. Azután ráparancsoltak a kocsmárosra, hogy
vigyázzon rá, hogy valami baj ne történjék, majd harmadnapra eljönnek,
azután hazamentek.
A kocsmáros, hogy jó helyre tegye, bevitte a teknyőt mindenestől a
kamrába, hogy legyen ott harmad napig. Éjjel egyszer csak azt hallja,
hogy zörög valami a kamrában! Benyitja a kamraajtót, látja a nagy _kani
macskáját_, hogy húzza a külorvos karját; már akkor a szemet, gyomrot
megette, a karral bajoskodott a kani macskája, már azt is jól
össze-visszarágta. Megijett a kocsmáros, hogy most bajba jön,
ijedtségében agyonütötte a kani macskát. Törte a fejét, hogy mit
csináljon most? Elgondolta, hogy a macska szeme is olyan, mint az
emberé, kivette a kani macska szemét, beletette a teknyőbe. Hallotta
valamikor, hogy a disznó belső része is olyan, mint az emberé, levágta a
nagy disznaját, kivette belőle a puczorját (= gyomrát), kitisztította,
beletette a teknyőbe. „Kettő már megvan! de hát még egyet hol vegyek!“
kérdezte magától. Nem sokáig kellett gondolkozni, csakhamar eszébe
jutott, hogy a kocsmában beszélték, hogy a szomszéd városban most
akasztottak egy embert, felkerekedett, odament, levágta az akasztott
embernek a félkarját, hazahozta, eligazította a teknyőben, hogy sorban
legyenek.
A kitűzött időre megjelent a 3 orvos, hozzá fogott a munkához. Legelsőbb
is a szemorvos tette a szemegödrébe a szemet, azután a belorvos helyezte
el a puczrot, legutoljára a külorvos bánt el a karral, azután elment
ki-ki a maga dolgára.
Máskor, mikor mind a 3 orvos összetalálkozott egymással a kocsmában,
kérdezte tőlök a kocsmáros, hogy hogy sikerült a próba? „Nagyon jól! –
mondta a szemorvos. – Igaz, hogy azóta a szemem mindig egerész: csak egy
egér szaladjon végig a szobában, mindjárt meglátom; de azóta a setétben
is látok.“ „Az enyém is nagyon jól sikerült! – mondja a belorvos – Igaz,
hogy azóta nem győzöm magam kukoriczával, de azóta nem válogat a
gyomrom, mindent megeszik, még a kukoriczacsutkát is; de legjobban
szereti a kukoriczát.“ „Az enyém nem sikerült – panaszkodot a külorvos –
mert ha olyas valamit látok, a mi nekem tetszik, mindjárt nyúl utána a
karom, nem bánja ha a másé is. Az eszem meg azóta mindig az akasztófán
jár.“ Azt mondja a kocsmáros: „Hála Istennek, hogy így is sikerült, meg
voltam már ijedve, hogy sehogy sem sikerül.“ „Oda van a kani macska!“
gondolta magában.
(Pécska.)
=8. Kígyóbőrű Kámán Sára: Világszépaszszonya.= Kiskorában magát rosszul
viselésért tündérnőt felkeresni köteles a hős _Merényi_: D. I. k. 98. l.
_Sárhány Rózsa_-ban; a kötelezettség a mesékben az arra átkozás
kötelezettségével bír, lásd _Kisfaludy_: XIII k. 22. sz. m. Tündér
rabolja el a szépasszonyt – miután a hőst elaltatták _Merényi_: D. I.
24. l. _A három gyűrűben;_ tündérmesének tetszik a mienk is, de a mese a
szobalányt a rablás után már boszorkánynak festi. _Az üldözést gátló
hátra hajtott tárgyakat_ lásd a 3. sz. jegyzetben.
_A fejbekeresés_ _Kisfaludy_: VIII. k. 559. l. _Molnár Anna_
változataiban, _Abafi_: Figyelőjének 1. k. 326. l., _Kálmány_: Sz. II.
k. 170. lapján, _Kisfaludy_: XIII. k. 32. 42. 57. sz. m. jön elő.
_A mosdóvíz-tartást_ lásd _Katona_: I. k. 263. l. – _Igazolt jóslás_ van
53. sz. adatunkban is.
=9. A szép kocsmárosné.= _A csókon alapuló_ elfelejtés változatai
_Merényi_: D. II. k. 49. l. _Ráró Rózsa_, _Kisfaludy_: IX. k. 138. l.
_Rózsa meg Viola_, 149. l. _Miska meg Juliska_ meséje; idegen
változatait _Róna-Sklarek_ 292. lapján, a finneket _Aarne_ 313. C. számú
jegyzetében említi. _A hármas nehéz feladat_-ról és az _üldözést gátló
hátrahajtott tárgyak_-ról a 3 sz. jegyzethen fentebb van szó, a mesét v.
ö. a következő két jegyzetben említettekkel, az _üldözés közben
átváltozás_ megvan a 10. 11. mesében is, lásd _Kisfaludy_: XIII. k. 21.
sz. jegyzetét.
Az 54. oldalon a hatodik sorba a faluházán után irandó: és a papnál a
templomba.
=10. Rózsa és Ibolya.= _Átkon alapuló_ elfelejtéses változatai: _Gaal_:
III. k. 35. l. _Ördög leánya_, _Arany_: 66. l. _Ráadó és Anyicska_,
_Kisfaludy_: XII. k. 75. l. _Szép Palkó_, lásd ennek a jegyzetét. Mesénk
nem ily telyjesen megvan a ponyván, Rózsa Kálmán: _Ibolya és Nefelejts_
1884. Budapest, lásd még a megelőző és következő jegyzetet. Ha
mindezeket összevetem, azt látom, hogy _Aranyé_ kiválik a többi közül,
nem az emher beszéde hozza a kedvest az emlékezetbe, hanem a _gyűrű_; a
mesét neve: Ráadó és _Anyicska_ után itélve _tót_ eredetűnek kell
tartanom; nem birt meséinkhez hasonlóan átalakulni. Már _Kisfaludy_:
XIII. k. 34. sz. m. _A Zöld disznó_ jegyzetében felemlítettem, hogy míg
a külföldi mesékben a _ráemlékezést_ tyúk, kakas, galamb idézi elő,
addig nálunk _álmában_ jelenik meg az elfelejtett. Mesénkben s
változataiban szó van ugyan olykor a galambról stb. de az ember beszédje
az, a mi figyelmezteti.
Nem elfelejtésre, hanem soha _haza ne juthatásra átkozza_ a leány anyja
a szerelmeseket _Kisfaludy_: XIII. k. 21. sz. meséjében: _Rózsa
János_-ban.
=11. A lusta gyermek és a bűbájos leánya.= Vesd össze a megelőző két
mesével.
=12. A szögén árva legén.= _A boszorkánypatkolást_ _Merényi_: E. II. k.
147, l.; az idegeneket _Köhler_: I. k. 586. 220. l. az utolsó változata
a mienk.
_A hozzáférhetetlen körről_ és az _elátkozásról_ II. k. 3. sz. m.
jegyzetében szólunk. Mesénk elátkozásához hasonló jóslás teljesedik be a
_dán_ költeményben: _Esben és Malfréd_-ban: Malfréd a _tizenkettedik_
gyermekágyban meghal, _Abafi_: Figyelő I. k. 33. l. _A nehéz három
feladatot_ feljebb a 3. sz. jegyzetben említettük.
=13. Miklós.= _A többféle számú szeműek_ magyar változatai _Kisfaludy_:
X. k. 445. l. 2. sz. jegyzetében vannak előszámlálva; az idegenekről
_Köhler_ I. k. 101., 259. l., _Aarne_ 511. sz. jegyzetében szól.
=14. Aranykacsa.= _A czipőpróbálást_ _Kisfaludy_: XIII. k. _A mostoha
testvérek_ jegyzetében említettük, v. ö. _Köhler_: I. k. 419. 554. l. a
_nyillövéssel keresett menyasszonyról_ szóló mesékkel. Mesénk ugyan
_nyílvetést_ mond, mely ma az osztozkodásnál használatos, de végső
eredményében egy: mindkettővel menyasszonyt keres. Aranykácsának mondják
a gyermekek, ha a vékony jeget lábbeli sarkukkal megrepesztik s az oda
sütő napsugártól többféle színt játszik. Ha a gyermek elesik s fejével a
jeget megrepeszti, akkor is csúfságból azt mondják, hogy aranykácsát
csinált. (Szeged.)
=15. Őzike.= Változatait _Kisfaludy_: XIII. k. 61. sz. m. _Józsika és
Mariska_ jegyzetében találjuk, az ott elősoroltakhoz vedd _Gonzenbach_
48. 49., _Aarne_ 450. sz. jegyzetét. _A holtból virágnyőlést_
_Kisfaludy_: XIII. k. 40. sz. m. _Az ördög szerető_ jegyzetében,
részletesebben _Kisfaludy_: XII. k. 418. l. _Kádár Kata_ jegyzete
utolján találjuk.
=16. A medve.= használtabb neve: a f-s-s medve. _Boszorkány
tűzbevetéséről_ _Gaal_ III. k. 15. l., _Arany_ 207. l., _Kisfaludy_ IX.
k. 83. lapján levő mese szól. _Aarne_ a 327. sz. jegyzetében _Köhler:_
I. k. 414. lapon említi.
=17. Miska.= _Ragadósfára_ más mesénkben a halál megy; lásd _Kisfaludy_:
XVII. k. _Az öreg katona_ jegyzetét, az _egymás ruhájához ragadókat_
alább a 18. sz. m. jegyzetében. A _fára való ragadás_ idegen
változatairól _Köhler_: I. k. 105. l. szól.
=18. Trikkum-trákum.= _A hármas nehéz feladat_ 3. sz. mesénk jegyzetében
van elősorolva. A _ragadásról_ szó van a megelőző mesében, de a
_Kisfaludy_ XII. k. 463. lap IX. számu meséjében s változataiban _hozzá
tánczolnak is_. A gyermekektől lejegyzett 110. számú dalamos változata
mutatja, hogy hajdan az egész versbe volt foglalva.