Hun vôt, hun nem vôt, vôt a világon ėgy kiráj, annak vôt 3 lánya, azok
mindön écczaka ėgy-ėgy pár czipőt elszaggattak. A kiráj ezön nagyon
boszszankodott, hogy az ű lányaji a czipőket écczaka szagatytyák, kiatta
parancsba, hogy a ki möglesi, hogy hová járnak, hol szagatytyák el a
czipőket, annak agygya a legszöb lányát fele kirájságával ėgyütt. Sokan
leskelőttek mán utána: kirájfijak, főrendű úrfijak, de mind hasztalan
vôt. A kiráj nagy boszszankodással vôt, hogy már nincs sėnki, a ki
möglesse az ű lányajit.
Volt a palotába ėgy Kisguba nevű udvaribolond, a jelöntötte magát a
kirájná, hogy ű möglesi a fölségös kirájkisaszonyokat. A kiráj aszt
monta neki: „Ha mög nem lesöd, êcsaplak!“ A Kisguba osztán nekikészült,
estefelé rávötte a kis gubáját, öszszehúzódott, lėfekütt a
kirajkisaszszonyok ajtójába, a hálószoba ajtójába, úgy tött, mintha
alunna: hortyogott. Mikor mindönki elcsöndösödött, ėgy _Vénboszorkán_ az
ajtóhoz lépött, látya, hogy ott fekszik valaki, viszszamönt, elővötte a
_mestörségit_, aszt mongya: „_Bár ki vagy, itt köll maradnod! el köll
alunnod! a lányoknak az én fijajimhoz el köl gyünni!_“ Oda mönt osztán
az ajtóhoz, mongya; „Kêj föl, Guba! Nė alugy Guba!“ de a Guba alutt, a
Vénaszszony osztán rugdalta Gubát, de a Guba mög sė mozdult, annál
jobban hortyogott. „Megájj, rád hintöm eszt a kis port! itt marathacz
röggelig.“ Kisguba mög aszt gondolta, hinthetöd, én azért utánatok álok!
A Vénaszszony az ajtót lassan kinyitotta, bement a szobába, a lányokat
főkőtötte: „Készűjetök, mink mán bátran möhetünk, a strázsákat
_lėporosztam, lėfojtottam_.“ A lányok indulnak, hogy kijutnak az
úcczára, a legkisebbik lány a többinek aszt mongya: „Nem hiszöm én, hogy
a Kisguba alunna, mer nagyon hortyog, töteti a magát! hanem mönynyünk
viszsza, nézzük mög, forgassuk mög! a porunkkal hincsük be! így majd 4
_bolondítóportól_ alszik röggelig, mulathatunk virrattig!“
Viszszamöntek, möghintötték a porral osztán csiklantották, talpát
vakarták, körme alá tűt szurkáltak, a Kisguba csak alutt.
„Most mán möhetünk!“ monta az ėgygyik, elmöntek. A hogy kiértek az
úcczára, a Kisguba is főkelt, utánuk az úcczára mönt. Hogy mi vôt, mi
nem vôt? aszt nem látta sėnki, úgy elmönt a Vénaszszony a három lányal,
hogy még a madár sė érte vôna utol. „No, most Guba, Vigyázz magadra.!
Utánnuk möny a lányoknak, Mert möggyûtalak máma!“ monta a Kisguba,
osztán nekiindult, ėgy nagy erdő szélijig mönt, hajja, hogy az erdőbe
nagy lárma van, az erdő gazdája, ura kijabájja: „Mög köl fogni! nög köl
égetni! idegön embör van itt!“ de a Kisguba evvel nem gondolt, mintha
nem is hallaná, lėtört ėgy gajjat ėgy fárol, aval êkijátytya magát:
„Aló, guba! Lódûj, guba! Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“ Aval
osztán csak mönt a Kisguba a hogy csak bírt. Mögint ėgy erdő szélire
ért, itt is kijabálta az erdő gazdája: „Mög köl fogni!“ de ő itt is
lėtört ėgy gajjat, itt is êkijátotta magát: „Aló, guba! Lódúj, guba!
Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“ oszt mönt tovább ahogy csak
bírt. A harmadik erdő szélire ért, itt is kijabált az erdő gazdája, de ő
csak lėtört ėgy gajjat, mėgint êkijátotta magát: „Aló, guba! Lódûj,
guba! Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“
Mén, mén, ėcczör csak ėgy _kerek várhon_ ér, a vár mögindult, oszt
forgott felé sebössen, a Kisguba asz mongya: „Áj mög, vár! urad
parancsára.“ „Nem vagy uram!“ mongya a vár, oszt forgott továb. A
Kisguba nagy mérgessen rácsap az első _veszszővel_, a vár mögállott.
Mönt tovább: „Aló, guba! Lódûj, guba! Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak
máma!“ Most elért az _ezüstvárhon_, a vár forgott felé sebössen, monta
neki: „Áj mög, vár! urad parancsára.“ de ez is aszt monta neki: „Nem
vagy uram!“ oszt forgott továb. A Kisguba erre már az _ezüstveszszővel_
csapott rá, rávágott mérgessen a várra, monta: „Áj mög vár! urad
parancsára.“ Ekkorra mögállott, mönt továb: „Aló, guba! Lódûj, guba!
Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“ Elért osztán az _aranvárhon_,
a vár forgott felé sebössen, monta neki: „Áj mög, vár! urad parancsára.“
„Nem vagy uram!“ oszt forgott továb. Erre már az _aranveszszővel_
csapott rá: „Áj mög, vár! urad parancsára.“ Ekkor a vár mögállott, így
szólott: „Sijes, sijes! mer az _arankaput_ becsukják előtted, be nem
möhecz, elveszöl örökre!“ A Kisguba elkijátytya: „Aló, guba! Lódûj,
guba! Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“ Mönt, mönt, mikor az
arankapuhon ért, az arankapu mán be vôt zárva, de a Kisguba az eszihön
kap, a harmadik veszszővel a kapura csap, rákiját: „Nyijj föl, kapu!
urad parancsára.“ A _kapu fölpattant_, a Kisguba beugrott, hát látytya,
hogy nagy vendégség van ott, asztalok körül ülnek, ösznek-isznak,
vígadoznak. A Kisguba möglátta a 3 kirájlánt, az asztalok alá bújt. A
mint mulattak, az öregebbik lánya a kirájnak lėejtötte a gyűrűjit, a
Kisguba fővötte, a második lánya lėejtötte a karpereczit, a legkissebb
lánya mög a függőjit, a Kisguba fölvötte, mind a guba újjába tötte. A 3
kirájlány osztán kereste a gyűrűt, függőt, karpereczöt, de nem tanáta:
látták, hogy ėgy _fekete kutya_ van ott, rugdalták, kijabálták, hogy:
„Kutya van itt, csiba ki!“ de a gyűrű, függő, karperecz, nem vôt sėhun.
Kijabálták, hogy: „Az ajtót nyissák ki! a kutyát hajcsák ki!“ akkor
osztán kinyitották, a Kisguba kiszalatt elkijátotta magát: „Aló, guba!
Lódûj, guba! Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“ A Kisguba osztán
hazaért, lėfekütt, alutt.
Röggel gyünnek a lányok, látytyák, hogy alszik a strázsájuk, vigan
mönnek alunni, hogy nem tugygya mög sėnki, hogy mulattak, hogy vígattak.
A Kisguba osztán beszámolt a kirájnak: hogy vôt, mint vôt, a kiráj
osztán hívatytya a 3 lányt: „Hol a gyűrű, karperecz és a függő?“ Akkor
ijetttek mög a lányok! „Nem jô vigyásztunk magunkra mög a Kisgubára,
kilesött bennünket, többé mán nem mulathatunk!“ A kiráj osztán mögatta,
a mit ígért Kisgubának: feleségöt, az ország felit, vigasságot. A lányok
osztán nem möntek többet mulatni.
(Pusztaföldvár.)
Kisguba mesénkről meg kell jegyeznünk, hogy a _rangkülönbség hiányzik_;
a benne előforduló váraknak a Sárkányvárakhoz hasonló vonásáról feljebb
szólottunk; de a legszembetűnőbb, hogy az egész büntetés nem azért
történik, hogy éjszaka odajártak, – tehát nem keresztény szempontból:
erkölcstelen viseletük miatt, hanem _gazdasági_ szempontból, a mikor még
drága volt a czipő s abból áll, hogy tovább ne szaggathassák oly hamar
el a czipőket, többé nem mulathatnak. Figyelemre méltó adat.
=7. Legeltetés a Sárkány pusztáján.= Tipusából kivetköztetve,
összezsugorítva _Kisfaludy_: IX. k. 1. 3. sz. meséjében a 10. és 103.
lapon olvastuk. Ezzel a jelenséggel, hogy egyes meséket másikba szőnek,
mi rendesen a beleszőtt mese kárára történik, még többször találkozunk.
_Sainénu_ – betük hiján így írom – (Ethnographia: XXIV. évf. 72. l.) a
_zárt helyek_ tipusa _a)_ betűje alá sorozza. A benne előforduló
_csiholás_-ról II. kötetünkben szólunk, az _Állatsógorok_ mese
jegyzetében. A _másféle szem_ betevéséről több változatot közöl _Grimm_:
118. sz. meséjének a jegyzetében, _Köhler_: I. k. 434. 436. l. _Aarne_ a
660. sz. jegyzetében: _Die drei doktoren_ felirással szól, milyen a 109.
számú adatunk is, mellyel _Zingerle_ I. (Kinder und Hausmärchen aus
Süddeutschland. 1854. Regensburg) 32. l. levő _Die drei Soldaten und der
Doktor_ egyezik legjobban.