Mikor még a katonák 10 esztendeig szolgáltak s kivitték űket idegen
országba, akkor történt, hogy egy szabadságos katona, betért egyik
útjába eső kocsmába és elkezdte mondani, hogy mit látott Pojákországból
hazajöttében. A többi közt elmondta, hogy olyan nagy madarat látott,
hogy a szárnyával, mikor szállt, 4 óráig elborította a napot, mire a
kocsmáros kijelentette, hogy ő nem hiszi. Szóról-szóra annyira mentek,
hogy egy akó borba fogadtak, a katonának be kell bizonyítani, hogy igaz,
a mit a nagy madárról mondott. A katona elment, hogy majd embereket
keres, a kik bizonyítják, hogy csakugyan igazat mondott.
Telt az idő, a katona megint betért a kocsmába, de már nem katona
ruhában, hogy a kocsmáros meg ne ismerje. Elkezdi beszélni, hogy mikor
jött, a falu tulsó végén annyi ember ment ki a mezőre, hogy alig bírt
tőlük ide jönni, vittek magukkal egy öt öles létrát is. Kérdezte tőlük,
hová viszik azt a nagy létrát? Azt mondták, hogy a mezőn akkora _tojást_
találtak, hogy öt öles létra kell neki, hogy a tetejét betörhessék,
azután szétkanalazzák maguk közt a tojást; mert ha az oldalát beütik,
szétfolyik mind. Azt mondja azután a katona: „Én nem hiszem, hogy van
akkora tojás.“ Azt felėli rá a kocsmáros: „Lehetséges az! a multkor volt
nálam egy szabadságos katona, jött Pojákországból, az beszélte, hogy ő,
mikor jött hazafelé, akkora madarat látott, hogy a szárnyával, mikor
szállt, négy óráig elborította a napot, lehet, hogy ennek a madárnak a
tojása.“ „Hát maga hiszi azt, hogy van olyan nagy madár?“ „Hogyne
hinném! ezek a nagy madarak tojják a nagy tojásokat, hogy 5 öles
létrával lehet csak a tetejébe menni.“ „Bravó! emlékszik-e, mikor
fogadtunk egy akó _borban_ s én azt mondtam, hogy be fogom bizonyítani,
hogy elhiszi, fizesse meg az akó bort! az a szabadságos katona én
voltam.“
(Szeged.)
A jegyzetekben idézett művek megjelelése.
A többször idézett műveket a szerző, vagy gyűjtő, illetőleg a
szerkesztőt-megbízó társaság, a folyóiratoknál pedig a folyóirat nevének
_dűlt betűkkel_ szedett részével idézem; ha azonban a gyűjtő vagy a
szerző különféle nevű műveit kell felemlítenem, akkor a neve mellett a
később kiadású művei elnevezésének kezdőbetüit is _dűlt betűkkel_
jelelem.
_Aarne_ Antti jeleléssel a F. F. Communications N: o 5-ben Hamina 1911.
megjelent _Finnische Märchenvarianten Verzeichnis_ művét idézem. Hiszem
hogy jön idő: mikor a finnek tekintettel Aarne dolgozatára kéziratban
levő meséikből fognak ki is nyomatni, akkor összehasonlításokat tehetünk
a magyar mese-kincsekkel.
_Abafi_ L.: _Figyelője_. Irodalomtörténeti közlöny, Bpest 1876–
_Arany_ L. Magyar népmese gyüjteménye. Bpest 1901.
_Dähnhardt_ Oskar: Natursagen 1907– Leipzig und Berlin,
_Dähnhardt_ O.: _Schwänke_ aus aller Welt 1908. Leipzig u. Berlin.
_Erdélyi_ J.: Népdalok és mondák Pesten 1846–
_Etnographia_, Budapest 1889–
_Ethnologische Mitteilungen_ aus Ungarn, herausgeben von Anton Herrmann.
Budapest 1887–
_1001 éj:_ Die Erzählungen aus den Tausendeinnachten, Felix Paul Greve
erschienen im Insel-Verlag zu Leipzig MDCCCCVII.
_F. F. C_ommunications Helsinski 1911. Hamina 1911–
_Gaal_ Gy.: Magyar népmese-gyűjteménye. Pesten 1857–
_Gonzenbach_ L.: Sicilianische Märchen, Leipzig 1870.
_Grimm_: Kinder und Hausmärchen Berlin 1822.
_Hahn_: Grichische und albanesische Märchen Leipzig 1864.
_Ipolyi_ A. _kézirat_-ban levő gyüjteménye.
_Ipolyi_ A.: Magyar _mythologia_ Pest 1854.
_Istvánffy_ Gy.: Palóczmesék a fonóból, Liptó-Szt.-Miklós 1890.
_Jókai_ M.: A magyar nép élcze, népszerü kiadás 72–73. szám. Bpest 1911.
_Katona_ L.: Irodalmi tanulmányai, Bpt. 1912.
_Kálmány_ L.: _K_oszorúk az Alföld vadvirágaiból, Aradon 1877–
_Kálmány_ L.: _Sz_eged népe Aradon 1881–
_Kálmány_ L.: _Világunk_ alakulásai, Szegeden 1893.
_Kisfaludy_-Társaság: Magyar népköltési gyüjtemény, Pest 1872–
_Köhler_ R.: Kleinere Schriften, Weimar 1898.
_Merényi_ L.: _E_redeti népmesék, Pest 1861.
_Merényi_ L.: _S_ajóvölgyi eredeti népmesék Pest 1862.
_Merényi_ L.: _D_unamelléki eredeti népmesék, Pest MDCCCLXIII.
_Munkácsi_ B.: _Vogul_ népköltési gyüjtemény Bpest 1892–
_Pap_ Gy.: Palócz népköltemények Sárospatak 1865.
_Róna–Sklarek_: Ungarische Volksmärchen, Leipzig 1909.
_Sklarek_ E,: Ungarische Volksmärchen, Leipzig 1901.
_Tóth_ B.: A magyar anekdotakincs. Bpest 1901.
Ha a gyüjtemény nincsen különösen megnevezve, csak a kötet száma van
idézve, akkor a _Hagyomány_-gyüjtemény értendő alatta, hacsak valamely
megnevezett műről nincsen szó, melynek a köteteit érintem. A római
számjegyek a kötetek számát jelelik, a füzetek arab számmal vannak
idézve. Rövidítve említem még:
f. = füzet,
– = folytatólag,
j. = jegyzet,
k. = kötet,
l. = lap,
m. = mese,
sz. = szám,
U. O. = ugyanott.
A zárójel közé tett sor: vagy a meséből van kifelejtve vagy a
drasztikus, olykor sikamlós kifejezés szebb alakban való elmondása, mely
ha nem a nyelvjárás nyelvén van, akkor az enyém.
Jegyzetek.
=1. Köles.= _Az elrejtett erőnek titkos úton való elvételét_ lásd a
_Kisfaludy_: XIII. k. 142. l. _Juhenes_ meséjében s jegyzetében
megjeleltekben és alább a 2. számú adatunkban. A finnekét _Aarne_ a 302.
sz. jegyzetében sorolta elő.
A _vérivásról_ az _Ethnographia_ XXIII. évf. 100. – lapján van szó; itt
a 101. lapon a 15. sorban _vérrel_ helyett _vizzel_, a 28. sorban
_idézetekben_ helyett _idézetben_ teendő.
_A bűvős vesszőről Kisfaludy:_ XIII. k. 1. sz. jegyzetében s alább a 2.
6. 7. 9. 108. sz. adatunkban; a _fentjáró szárnyasok lábán forgó
várakról_ a _Kisfaludy_ XIII. k. 7. számú jegyzetében; a _kardról_
ugyancsak ott a 16. sz. jegyzetben s alább a 2. 3. sz. mesében van szó.
Mint nevezetes mesét, többször is leírtam, hogy hátha a vérivásról
egyebet is megtudhatok. Egyik mesélésében így kezdte emberem: Vôt égy
kirájnak 3 fija, ėgygyet híttak: _Árpa, másikat Zabnak_ stb. Az 1. lap
4. sort emígy: A lekkiseb fija aszt tudakolta bátytyaitul, hogy az
atytyuknak az ėgygyik szöme mé sír, a másik mög mé nevet? A bátytyaji
nem tutták neki mögmondani, de aszonták, hogy addig _igálkonnak_ (=
néznek utána), még ki nem tudakolik akárhogy is! Mos mán mind a hároman
azé _leledzöttek_ (= arra volt kivánságuk), hogy mögtugygyák stb. A 3.
lap 2. sor végéhez: Köles fölkészlelte (= biztatta, tüzelte) öket stb. A
8. lap 20. sor utolja helyett: Akkor hun, hun nem, vött ėsz száraz
lófejet, oda álította űket a lófejire, körűkerítötte űket szénakötéllel,
mögesküttette űket stb.
=2. Zirínyi Miklós.= Változatait a megelőző mese jegyzetében találjuk
felemlítve. Mesénkben szereplő _Toronyi Tamást_ nemzeti hősnek mutatja
be 74, számú adatunk. Hagyományunkban _Toronyi Meduza_ (Medusa)-féle
_kővéváltoztató erővel_ van felruházva, még inkább a 112. sz. mesénkben
van ilyen _nőről_ szó: a 19. sz. m. jegyzetében.
=3. Csinosomdrága.= _Égitesttel_ díszlő, elrabolt ló visszahozásáról
_Kisfaludy_: XIII. kötet 17. számú _Kampó táltos_ meséje szól, melyben –
nem számítva a más tipusú meserészek beékelését – a hős visszahozza a
lovat s ezzel vége szakad a mesének. _Aranyszőrű_ paripát hoz vissza a
hős _Kisfaludy_: IX. k. 294. l. _Borsszem Jankó_-ban; ez a mese átcsap a
_másféle hozása másféléért a túlzott nagyfélék segítségével_ mesébe,
hasonló hozzá az _Ethnologische Mitteilungen_ szerkesztőségéhez
_Kolumbán_ Simon beküldte _Estők_ mese. Estók, miután az elrablott
égitesteket és a 2 zsoltármondó madarat visszavette, a tőle elvett
kardért és lóért királyleányt, ezért köpönyeget hoz a
_Világmehetéje-_féle = _túlzott nagyféle sajátságúak segitségével_.
Csinosomdrágában nyoma látszik a meséinkben otthonos _rangkülönbségnek_:
többféle feladatot kell az alacsony származású hősnek telyjesíteni, hogy
a lány kezét elkapja, lásd a 6. sz. jegyzetünkek az alacsony származású
hősön való segítés harmadik módját.
A _túlzott nagyféle sajátságúakkal_ telyjesített feladatok a
fentemlítetteken kívül _Merényi_: S. I. k. 1 sz., _Kisfaludy_: II. k.
II. sz. meséjében is előjönnek, az idegeneket _Sklarek_ 291. lapján 29.
sz. jegyzetében említi.
A _nehéz feladatok telyjesítése_ _Kisfaludy_: XIII. k. 12. sz. m. _A
három fiú_ jegyzetében van elősorolva s alább a 9. 10. 12. 18. 19. sz.
mesében fordul elő.
Az _üldözés közben hátra vetett tárgyak_ ugyancsak _Kisfaludy_: XIII. k.
_Az aranyhajú_ mese jegyzetében vannak felemlítve, lásd még a 4. 8. 9.
10. a 11. sz. m. a papucsból felhajtással krokodil lesz.
A _kardról_ 1. sz. mesénkben szóltunk.
=4. A kiskanász hozza el az aranykoszorút.= _Elrabolt tárgy_ elhozásáról
a kisasszony kezéért több mesénk szól, de nem az ellopásáról. _Tárgyak
lopásáról_ is van szó meséinkben, de nem egyúttal kisasszony kezéért.
_Az üldözésközben hátra hajtott tárgyak_ a 3. sz. m. jegyzetében vannak
említve. _A bivalybőr lórahúzása_ több mesénkben előfordul; így _Gaal_:
III. k. XXVII. sz., _Pap_: I. sz., _Kisfaludy_: VI. k. 331. l. IX. k.
23. 43. sz. X, k. 36. sz., alább a 8 sz. mesében; idegen változatait
_Köhler_: I. k. 469. lapján idézi. Hasonló vonás fordul elő a vogul
teremtő mondában is: _Elmpi_ ha elérhetetlen fenekű tenger vizében alá
akar úszni, _kácsabőrre_ van szüksége; mikor pedig _kúszó tehetségre_
van szüksége, _evetbőrt_ vesz magára. (_Hunfalvy_ P.: Reguly A.
hagyományai 123. l.)
=5. Pézös.= Meséink némelyikében a kelepczébe került mesehős, ha
ellenfelével rendes úton: megvívással nem boldogulhat, _csellel_
szabadul meg, melynek sikerülésére közreműködik az ellenfele számára
hozott feleségnek való nő. Ilyenek az elrejtett erőnek _titkos úton_
elvételét tartalmazó meséink közül _Merényi_: S. I. k. 1. l., _Kálmány_:
Sz. III. k. 160. l., _Kisfaludy_ IX. k. 60. l. található égitesteket
hozó mesék és kötetünk 1. 2. sz. meséje. Ezekben szörnyetegfélékkel (=
testi erő) van a mesehősnek baja, kik _Merényiét_ és _Kisfaludy_: IX.
kötetjét kivéve: _királyfiak_. Itt a csel az elrejtett erőnek
kitudásában van alkalmazva, a feldíszítésében annak a tárgynak, melyben
először az erejét elrejtve levőnek állítja a szörnyeteg; hacsak a
mesemondó bele nem únt már mesélni, a mesét össze nem rántja, a cselt ki
nem hagyja, mint a _Kisfaludy_: IX. k. 67–68. lapján látjuk.
Most bemutatott mesénkben: _Pénzösben_ is a _cselt_ a feleségnek való nő
eszközli az által: hogy a mesehős ellenfelét reábeszéli annak
elhozatalára, ki a vesztét okozza a parancsolónak (= hatalmas úr,
király). Ha a mesehős szegény _emberfia_: szolgálni megy; a _királyfiak_
mint hozzájuk illik: vitézséget mennek tanulni.
_Csel_ van használva azokban a mesékben is, melyekben a feleségül hozott
nő a mesehős ellenfelét reábírja, hogy a _lótejben megfürödjék_. A
_lótejben való fürdés_, mint erőtönkretétel jön elő _Gaal_: III. k.
XXVII. sz., _Pap_: I. sz., _Merényi_: E. II. k I. sz., _Istvánffy_: 7.
sz., _Kisfaludy_: IX. k. 23, 43. sz. X. k. 36. sz. meséjében. Megvan a
_Kisfaludy_: VI. k. 14. sz meséjében is, de a hős leendő felesége
segítsége nincs feltüntetve, pedig az eddig elősoroltakban a cselt ő
_eszközölte ki_. Ha szemügyre vessszük ezt a cselt keresztülvivő nőt,
azt látjuk, hogy nem közönséges ember leánya. Van köztük Vasorrúbábák,
magyarul _Ördöngős vénasszonyok_, Sárkányok _aranyhajú_ lánya, _Halak
királyának_ a leánya, mind több a közönségesnél; azért követelik a csel
telyjesitését, mert előre látják a mesehős ellenfelének megsemmisítésére
szolgáló dolgokat.
_Cselnek_ vehető mesénkben: _Pézös_-ben, a _koporsópróbálás_ is, mely
_Ipolyi kéziratos gyüjteményében_ a 495. számot viselő _Ilonka_: az
_Ethnologische Mitteilungen_ szerkesztőségéhez beküldött: _Oszvát és a
pogány király_ mesében is előfordul. _Idegen_ mesékben Köhler: I. k.
410., 306. lapján van róla szó, mely utóbb említett lapon levővel, mint
vele legjobban megegyezővel, vesd össze adatunkat.
A _lopással teljesíthető feladatok_ _Hagyományok_ II. k. 20. sz. mesénk
változataiban jönnek elő; lásd a jegyzetét.
=6. A kiskanász.= Változatait _Kisfaludy_: XIII k. 31. sz. meséje:
_Bendebukk_ jegyzetében soroltuk elő, újabban a finn változatokat
_Aarne_, 306. számú jegyzetében említette meg.
Adatunk azt mutatja, hogy hajdan a Sárkányoknak _nem kellet nőket
rabolni_, mint II. kötetünk 1. sz meséjében, _Jufijankó_-ban s
változataiban van: de akkor a hozzájuk járó _királykisasszonyok sem
voltak_ földi lények: _emberek_. A kisasszonyoknak a Sárkányokkal való
összeköttetését más mesénk is bizonyítja. _Ipolyi_-nak 41. számú,
_kéziratban_ levő meséjében, _A pernyepöpöjké_-ben _a föld alá mennek a
kisasszonyok_, a 108. számú alább közlött mesénkben pedig: a
_Kisgubá_-ban a mesehős a szavára _megállani nem akaró várakban_ találja
a kisasszonyokat; mindakettő oly vonás, melyet a Sárkánylakások
leirásában találunk meséink egyrészében; lásd _Kisfaludy_: XIII. k 7.
számú meséje jegyzetét.
Mesénk mást is mutat: tiszteletben tartja a szerzett jogokat, javakat,
mit őseink a történet lapjai szerint hazánkba jövetelökkor nem tartottak
meg, mi azt mutatja, hogy mesénk újabb kialakulata: a kereszténység
hatása szerint valót tükröz vissza. A szerzett jogok tiszteletben
tartásával szoros kapcsolatban van a _rangkülönbség_ elismerése, mit ha
meséinkről nem lehetne is leolvasni, multunk: a nemes- és a nem-nemes
között való különbségtétel eléggé bizonyít. Ezt a rangkülönbséget
mesénkben a _királykisasszony hangoztatja_, mikor a kiskanászhoz nem
akar királylány léttére férjhezmenni; a mesék azonban segítenek rajta
azáltal, hogy a különben alacsony származású mesehőst emelik.
Ilyen, mikor – mint mesénkben is el van mondva – a mesehőst
furfangosságból származó ügyesnek, magát feltalálónak mutatják be, mi az
_ész dicsérete_. Külön szobába teszik az alacsony származású mesehőst, a
királykisasszonyt és a királykisasszonynál kevésbbé alacsonyabb rangú
kérőt s reájuk bizzák a következményt, mi _Gaal_ XLIV. számu meséje
végén a drasztikusságát tekintve, elég illedelmesen van előadva. Emberem
így nem tudta elmondani, azért van kurtítva, zárójel közé téve ez a
jelenet. Ezt a jelenetet akarta utánozni _Erdélyi_: III. k. 5. sz.
meséje is, de csak a mesehőst és a királykisasszonyt záratja egy
szobába, a harmadikról megfelejtkezett, jobban mondva: nem ismerte
meséinket, hogy – mint más mesében is látni fogjuk – reá is szükség van.
Másik módja az alacsony származású mesehősön való segítésnek: a
_királykisasszonyt a mesehőssel mentetik meg az Ördögtől_. Az
Ethnologische Mitteilungen szerkesztöségéhez küldött egy mesét _Márton
József_ tanitó _Sorkitótfaluból_: _Az elátkozott királyleány_-t, melyben
tárgyunkat érdeklőleg el van mondva, hogy a minden este 12 pár czipőt
elszaggató királyleány, miután az _obsitos_ katona kileste, hogy 12
Ördöggel tánczol, ezért szakad el a czipő s előadott mindent, a leány
mérgében _megpukkadt_. Az oltár alá temetett királyleány a sírjához
rendelt katonát minden éjjel megeszi, mig végre az _obsitos_ megmenti.
Mikor pedig mint feleségével sétálni megy, ennek kérésére a királylány
nyakát levágja s a nyakból _3 fekete varjú_-féle Ördög repül ki, miáltal
az Ördögöktől szabadítja meg, feleségével azután boldog életet él.
Ezáltal a mesehős érdemes lesz a királykisasszony kezére: megmentője.
Harmadik módja az alacsony származású mesehősön való segítésnek, _az
ember erejét meghaladó cselekedetek által való emelés_: t. i. a mesehős
ilyeneket végez, mire az azelőtt vonakodó királyleány nem tartja magához
méltatlannak a mesehőst, mint _Ipolyi kéziratos_ gyüjteménye 9. sz.
meséjében a _Tetűbőrköntös_-ben látjuk. Ez a mese már nem a
czipőszaggató királyleányok meséjéhez tartozik; bővebben szólunk róla,
ha közölni fogjuk; lásd fentebb a hasonló mesénk 3. sz. jegyzetét, hol a
napholdas paripa elhozása után egyebekről is kell gondoskodnia a
mesehősnek.
A rangkülönbséget némely mesénkben az atya hangoztatja a szegény
mesehőssel szemben; itt a _gazdagság is rangkülönbséget_ okoz, milyen
_Gaal_ II. k. XVII. meséje: _A szerencsés óra_ és több változata. Az
ilynemű mesékben, az idegenekben is többször a _levélhamisítás,
kicserélés_ fordul elő, melyről _Kisfaludy_: XIII. k. _Malmeduczi
József_ meséjében szólottunk – s nem is mindegyikben találjuk oly
nyiltan kifejezve, mint _Gaalnál_, azért választottuk _Gaalét_.
_Berzéjében: Kisfaludy:_ IX. k. 93. lap, _A tollas ördög_-ben már a
sorok közül kell kiolvasni. A gazdagság okozta rangkülönbségnek elmésen
való kiegyenlítéséről II. kötetünk 16. sz. jegyzetében van szó s alább a
19. sz. mese is ide sorozandó, de ebben a rangkülönbséget nem a
gazdagság teszi.