Férhönatta a szél a lányát, êmönt az esőhön, hogy möghîja násznagynak.
Az eső ajálkozott is, hogy êmén ha töheti. „Hanem – aszongya – tudod,
hogy én nem möhetök mindönkor, maj mögnézzük mingyá! mikor is lösz a
lakodalom?“ A szél osztán mögmonta, hogy ekkô mög ekkô, vasárnap.
Aszongya az eső: „Mögájjé ken! aszszony! hosz be csak a kalėndárijumot.“
Az aszszony beviszi a kalėndárijumot, láti, hogy Szögedön éppen akkô
vásár lösz, aszongya: „Nem möhetök, mer Szögedön vásár lösz. (Innen a
szólás: „Hítták az esőt lakodalomba, de aszonta: hogy nem möhetök, mer
Szögedön vásár lösz,“ ha vásárkor esik.)
(Szeged.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –