Mikor a Boldokságosszűz Heródes elül mönekült a kis Jézussal, odaért a
szántóvető embörhön, aszonta neki: „Tė szögén embör! _vess el ėngöm,
mint a búzádat!_“ Aszonta a szögén embör: „Hogy vesselek én tégöd a
kisdeddel el, mikor embörnacscság vagy?“ „Majd _elváltozok búzának_ az
én szen _fijammal_ oszt csak vess el mind a búzát!“ A
Boldokságosszűzmárija a kis Jézussal _elváltódzott búzaszömnek_, akkor
elvetötte a szögén embör. Odaért Heródes a katonájival, kérdöszte a
szögén embört: „Nem láttá ėgy fehércseléddê ėgy kisdedöt? êre gyütt,
nyomasztuk, de nincs sėhun!“ Aszongya a szögén embör: „De láttam, mikor
vetöttem eszt a búzát!“ De mán akkô aratott. Aszongya Heródes: „Mos mán
mit keresünk? Viszszafordultak. Mikor Heródes elmönt, a szögén embör mán
köröszbe rakta a búzát, _azé_ rakta _köröszbe_, mer a
Boldokságosszüzmárija möghatta a szögén embörnek: „De _köröszbe
rakjad!_“ _Attul kezdve köröszbe rakik a búzát._ Hogy jó termés vôt, a
búza hullott, akkor látta a szögén embör, hogy a búzán Márijának az
_arcza_ mög a szent fijájé lácczik azûta lácczik rajta. Akkor elmöntek
Ėgyiptomba.
(Egyházaskér.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Adomák és rokonneműek.
(Közönségesek.)