Toronyi Tamás eltívett az erdőbe, lėheverėdėtt osztán: a lovát
mėgkötötte ėgy fáhon, maga mėg míjen elalutt, el vôt törődve. Vastag
Balázs, a legínye nem tutta mán mire vélni, hová van az ő ura? elmėnt
keresni, az erdőbe nyilván eltívett? de ő addig fogja keresni, míg fėl
nem találja Ėcczėr rábukkant, hogy ott feketíllik valami! kivont
fegyverrel mėnt âra: „Akár mi vár rėám, mėgnízėm, hogy mi van ott?“ Hát
az ura ott fekszik, a lova mėg van kötve, odamėnt, kőtötte, Toronyi
Tamás fėlugrott és nyakába ugrott Vastag Balázsnak, hogy: „Hol jársz
itt!“ kérdėszte. „Én, uram! magát kerestem, mert azt hittem, hogy magát
elfokták a törökök.“ Annak a hejin, a hol fekütt, ojan nagy _kútat_
ástak, hogy ėgy ökör is mėgfordulhat benne, nagy tőgyfákkal van fėlróva,
a nevit (Toronyi Tamás) ėgy nagy fára írta, mos mán ki van fôrva. A
somontaji és tamásdaji erdő közepibe van az a hej, a hol Vastag Balázs
rábukkant Toronyi Tamásra.
(Öcsöd.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –