Mikor a törökök Magyarországon voltak, – Vásárhely még akkor nem volt
olyan nagy mint most –, a város szélén lakott egy szegény ember, kinek
volt egy szép leánya, csikós volt a szeretője. A csikós ott legeltetett
a városszélén a szegény ember háza előtt. Egyszer beállított a szegény
emberhez egy török, _kereket_ kért tőle. A szegény ember hajlandó is
volt adni, de a török arra kérte, hogy legyenek olyan jók, vigyék a
kereket a város tulsó szélére meg egy tengelyt is vigyenek magukkal,
mert a kocsi kereke eltörött, emelőrud is kell, majd ő utánuk megy
lóháton. A szegény ember gurította a kereket, a fiának pedig mondta,
hogy hozza a rudat. Alig ment el a szegény ember a fiával, a török
bement a szegény ember leányához s kezdett vele enyelegni, majd felkapta
a lovára, vitte Szeged felé.
A leány elkezdett jajgatni, sikítani, mit meghallott a csikós, de mikor
a szegény ember házához ért, a török elvágtatott a lánnyal, mingyárt a
pányváslóra kapott s a török után vágtatott s be is érte szerencsésen a
törököt. A török azt mondta neki: menjen vissza míg szépen van, de a
csikós a pányvakötelet a török nyakába vetette s lerántotta a lóról s
odakísérte, a honnan a leányt elrabolta. Akkorra már a leány apja és
testvére is haza ment s elkezdték a törököt ütni. A török fiatal ember
volt, azt monta: Ne verjék, mert őt úgy küldték Szegedről, hogy a leányt
elrabolja, őt is úgy rabolták el Vásárhelyről, mikor még gyermek volt. A
szegény ember mikor azt hallotta, hogy Vásárhelyről rabolták el, eszébe
jutott, hogy neki is elraboltak egy fiát, azt kérdezte tőle, hogy melyik
részéről rabolták el Vásárhelynek? A fiatal török azt mondta, hogy ő azt
nem tudja, csak annyit tud, hogy Vásárhelyről rabolták el és hogy a
hátán jegy van: egy nagy _szömőcs_. Mikor azt hallották, hogy szömőcs
van a hátán, nem bántották, hanem megnézték, hogy igaz-e? Akkor ismerték
meg, hogy ez az ő fijuk. A fiú nem ment vissza, hanem a lovászát küldte
Szegedébe (nem szegediek így mondják), mondja meg, hogy máskor ne
küldjenek testvért testvérét rabolni! A csikós azután elvette a leányt:
Juliskát feleségül.
(Hódmező-Vásárhelyről a Gyopárosi-szőllőkbe került embertől.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –