Mikô Mátyás kiráj elmėnt kerűni, ėgy kis tanyába érkėzėtt ėgy szėgíny
embėrhėz; elfáratt, ott mėgpihent. Vacsorát is adott neki a szėgíny
embėr lencse levest. A szėgíny embėr mėgszánta: ėgy kis füstölt kóbásza
vôt kímínbe, avval is mėgtraktálta mėg ėgy félliter bort is adott neki.
Nagyravėtte Mátyás kiráj eszt a dolgot, asz mondotta neki: mėnyėn fėl
Buda várába. A szėgíny embėr fėl is mėnt, (Mátyás király) mėgmonta neki
az ajtót is, hogy mėre kėl mėnni Budavárába. Mikor Buda várába fėlmėnt,
a kiráj nagyon fogatta, a többi urak mėg csak nészték, hogy micsoda
embėr ez? de a kiráj nem magyarászta ki mindaddig, míg mėg nem
ebídeltek. Mikor mėgebídėltek, adott neki nagy köntöst: mėgruhászta,
adott neki sok aranyat: a menynyit csak elbírt vinni. Akkor
elmagyarászta a vendígejinek, hogy járt vele.
(Tiszakürt.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –