Mátyás kirájnál vôtak az urak, sok főúr vôt a társaság köszt, elkesztek
beszélgetni: mi van legtöb a világon? Tanálgatták: ez van, az van!
beszólt az udvaribolond is, aszonta: ű tugygya mi van legtöb a világon!
„Hát, mi van bolon?“ kérdözik tűle, ha mögmondod: 10 forintott kapsz, ha
mög nem tudod mondani, botot kapsz! no, hát mi van legtöb a világon?“
„Mi vôna más – mongya a bolon – mint orvos.“ „Az nem igaz! hanem möny be
a szobádba, gondolkozzál, asztán mond mög!“ Bemönt a bolon a szobájába,
alig hogy beért, elvetötte magát, keservessen nyögött. Viszik Mátyás
kirájnak a hírt, hogy: „Möghal mán a bolond!“ Mögijett Mátyás kiráj és a
főurak szalannak a szobájába, nézik, hát csakugyan el van terülve,
nagyon sajnálták mer sokat löhetött neki nevetni, mingyár komėndáltak
neki, ki mit tudott. Az ėgyik komėndálta neki a vizes borogatást, a
másik az érvágást, a harmadik a pijóczát, szóval minynyája komėndált
valamit. Mikô minynyáját kivárta, hogy mit komėndál? fölugrik és a kiráj
elébe fordul, aszongya: „Fölségös kirájom! kijé a nyereség? mer ha ėgy
palotába enynyi doktor van, hát akkor mönynyi van az egész világon?!“
(Hódmező-Vásárhely.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –