Mulatott a huszár javában, mikor Mátyás király bevetődött a csárdába.
„Gyere pajtás, igyál – mondta neki a huszár – most mulatunk!“ Mulatott
is a huszár, az övé volt a csárda, nyelte a bort a hogy csak bírta,
Mátyás király pedig csak a szájához emelte a poharat, mintha inna, de
alig ivott valamit. Mikor fizetésre került a sor, Mátyás király is
fizetni akart, de a huszár nem engedte: mert most a pajtás – a hogy a
huszár nevezte – az ő vendége, fizetett a huszár. Csakhogy a huszárnak
hamar elfogyott a pénze, ő pedig mulatni akart tovább is, szerezni
kellett.
Elment éjnek idején Mátyás királlyal egy kereskedőhöz, a mint
betörtetett, ott látta, hogy az öreg kereskedő fiatal asszony mellett
fekszik: fiatal felesége volt, a legénye pedig öreg asszony mellett van
az ágyban. „Nem jó van ez így!“ mondta a huszár s parancsolta a
pajtásnak: Mátyás királynak, hogy a 2 öreget tegye egymás mellé, a 2
fiatalt is, mert úgy kell, azután mondta a kereskedőnek, hogy mutassa a
pénzét, mert nekik pénz kell. A kereskedő, hogy nagyobb baj ne legyen,
odaadta a napi bevételt, mit a huszár 3 felé rakott s mondta: „Ez a tőke
– rámutatott az egyik rakásra, – ennyit adtál a portékáért, ez a másik a
fáradságodért van, ez a kettő a tied! Ez a harmadik rakás az enyém, ezt
csalásból szerezted.“ Azzal a harmadik rakást zsebrevágta s mentek a
csárdába mulatni tovább. Mátyás király vele ment, akarta látni, hogy
mire megy a mulatásával a huszár?
Egyszer azután beitta a huszár a kardját, csak a kardhüvelye marad nála,
Mátyás király azután elment, a huszár pedig hogy baj ne legyen, csinált
a hüvelyébe fakardot, hogy a kirukkolásnál észre ne vegyék, hogy nincsen
kardja, csak hüvelye van. Másnap, mikor a huszár kirukkolt, kiadta
Mátyás király parancsban, hogy a huszár nyakazza le a legkedvesebb
barátját most mindjárt. Rosszul volt a huszár, de csak hamar feltalálta
magát, mielőtt kihúzta volna a kardját hüvelyéből, felfohászkodott:
„Változtazsd, Uram! fává ezt a kardot, hogy az én legkedvesebb
barátomnak le ne vághassam a nyakát!“ azután kihúzta a fakardot s
odavágott a barátja nyakára; hanem azért a huszárt ki akarták végezni,
mert nem volt kardja, de Mátyás király megkegyelmezett a pajtásnak.
(Hódmező-Vásárhelyről a Gyopárosiszöllő-be telepedett embertől.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –