Mikor Heródes katonáji a kis Jézust keresték, akkor a
Boldogságosszüzmárija a szent fijával odaért a fűszfáhon, mán nem
meszsze vôtak Heródes katonáji, akkô monta a Boldokságosszűzmárija: „Tė,
fűszfa! hajolj lė a tė ágajiddal, hogy éngömet az én szen fijammal mög
nė tanájjanak Heródes katonáji!“ Akkor a fűszfa lėhajlott, a
Szüzmárijának és a kis Jézusnak a mögmöntőfája; azûta van szomorúfűzfa,
ezelőtt nem vôtak az ágaji möghajulva; akkô elszomorodott, hogy csak
mögtanálik a kis Jézust oszt öszszedarabojják. Akkô az ága is még sűrűb
lött, mint azelőtt vôt. Heródes katonáji elmöntek mellette, osztán nem
látták.
(Egyházaskér.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –